Szóval én megmondtam. Ez a következménye három (vagy négy?) nap intenzív Welcome to Night Vale hallgatásnak. Már két napja szenvedek ezen a kinézeten, és először még rohadtul nem így nézett ki, (teljesen más volt...) de most végre megbékéltem vele. Ez most tetszik. Nagyon. Úgyhogy egy ideig biztos maradni fog - előre is elnézést kérek hát azoktól, akik az egész design koncepciójából csupán a színeket értik (vagyis a látogatóim 100%-ától), meg azoktól is, akiknek nehézségeket okoza bal oldalon pislogó kiváncsi kis szemecske. Azért remélem nem sokan vagytok optophobiások. 
  A csodálatos design megszületésének örömére egy rövidke fanfic is született tegnap este + ma reggel, természetesen WTNV témában. Örülök neki, hogy sikerült megírnom, mert erősen piszkálta a csőrömet ez a dolog, viszont egyúttal a fejemet verem a falba, mert FUCK. A Jons versenyére készülő novellával mi van? Befejezetlen. Azzal a kisregénnyel mi van, amit napokkal ezelőtt kezdtem el? Befejezetlen, szinte még el sincs kezdve. Na és azzal a regénnyel, amit hetek óta tervezek? EL SINCS KEZDVE.

  FUCK MY LIFE

  Na de mindegy. Ez van, ezt kell szeretni. A rövidke novellát egyébként a WTNV 19. epizódja ihlette, és tényleg rövid, csupán két oldalas kis szösszenet, és elég jól sikerült ahhoz, hogy ki merjem ide írni a főoldalra, hogy egyáltalán létezik. Meg mert biztos vagyok benne, hogy senki sem érdekelt rajtam kívül a fandomban, szóval senki sem fogja elolvasni haha. Egyébként szerintem attól függetlenül, hogy nem hallgatod a podcastot, még érthető a novella. (Jó... igazából nem. De amúgy sem az.) Úgyhogy aki kiváncsi... go ahead.

Édes gyümölcs a pusztítás