Az útóbbi három nap volt életem legunalmasabb három napja. Srsly. Ritka szar időnk volt, így augusztus végére, ami megakadályozott abban, hogy bármit is csináljak. De komolyan. Az eső miatt csak két programról kellett lemondjak, további háromról pedig azért, mert a barátaim lebetegedtek a napokban. MEGFÁZTAK. What the fuck?! Nem így működik a nyár, augusztus, rohadtul nem így. És nem, nem érdekel, hogy már csak egy hét van hátra. Még nyár van. MÉG NYÁR VAN. *Hiperventillál.*

Anyway. Az elmúlt három napban totálisan elhagytam magam. Délután ötig pizsamában flangáltam otthon. Minden. Egyes. Nap. Aztán ott van az is, hogy masszív 8-10 órákat töltöttem egyedül, ha nem többet. Minden. Egyes. Nap. Ez gyorsan ahhoz vezetett, hogy elkezdtem fennhangon beszélni magammal. Ééés itt jön a mindfuckos rész: angolul. Azt hiszem ez azért történt, mert a magányosan töltött óráim 60%-át azzal töltöttem ki, hogy ostoba youtube vloggerek videóit bámultam. Egy nap alatt végignéztem az összes jacksgapes videót, két nap alatt pedig kivégeztem danisnotonfire csatornáját is. Igazából jól szórakoztam. Csak miután beleuntam a videókba, nem tudtam mit kezdeni magammal. Először olvastam. Tegnap végre kivégeztem a Varjak lakomáját és nekiestem a Sárkányok táncának, de abban egyelőre még sehol sem tartok, szóval nem kérkedek vele. Aztán úgy döntöttem, nézek pár részt a Trónok Harcából és az Adventure Time-ból, kérlek ne keressetek összefüggéseket, és miután minden ötletem elfogyott, a tumblr-ömet pedig már annyiszor frissítettem újra, hogy azt szégyen bevallani, nem maradt más, csak én és a Nutella. Na most én nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én képtelen vagyok egy egész bödön mogyorókrémet lenyomni a torkomon egy nap alatt. Viszont, képes vagyok indokolatlan időpontokban kiskanállal kanalazgatni azt, és hangosan csámcsogni rajta. Ami engem diszturbál. Saját magamat idegesítem azzal, hogy magában eszem a Nutellát. Tudom, hogy az emberiség 99,99%-a ezt teszi, de ez nem nyugtat meg. Mi a jó életért eszek Nutellát magába?! Meg fogok hízni. Fuck my life. És kiegészítésképp megjegyezném, hogy ahogy telnek a napok, úgy egyre depresszívabb leszek, és egyre közelebb kerülök ahhoz az állapothoz, amit nagyjából két fő gondolatra támaszkodik: Egy, a "Senki sem vehet rá semmire, elutazom Ázsiába és életem végéig a rizsültetvényeken fogok dolgozni." és kettő, a "YOU NEVER TAKE ME ALIVE" harciüvöltés. Jelenleg még nem tartok ott, hogy akármelyiket is hangoztassam, de biztos vagyok benne, hogy vasárnapra megtanulok kínaiul. És veszek magamnak egy repülőjegyet.

Szánalmas emberi lény vagyok.