A cím magáért beszél, na meg az is, hogy jelenleg épp nektek pötyörészek. Ebből a két dologból még egy agyvérzéses tyúk is képes levonni azt a tényt, hogy itthon csücsörgök (egeen. tudom, hogy nincs ilyen szó) és vígan verem a Mac-em klaviatúráját. Egy szó mint száz emberek, visszatértem a kurtafarkú nyaralásról. Juhééj. Nem tudom ki hiányolt, de én hiányoltam az oldalt. 
Naa már most. Dacára annak, hogy az agyi működésem még nagyon kezdetleges így az éjjeli kettőkor történő lefekvés és a hajnali nyolc kitudjamárhányperces felkelés után, úgy döntöttem, rittyentek nektek egy csinos kis beszámolót a nyaralásról, mert hát ugye ez egy blog. Tudom, jól álcázom, meg minden, de akkor is. És ha már blog, akkor legyen blog. (Látjátok? A gondolataim kábé olyanok, mint a lassan vánszorgó internet: marha sok időbe telik, míg kiötlök valamit, és ha netán mégis sikerül, akkor tuti fix, hogy hibásan töltöm be.)
Szóval, lets do it! Nike reklám letudva. Igazából napokra bontva akartam nektek elmesélni a hetemet, de ahhoz túl lusta vagyok, úgyhogy csak összehányok itt pár infót, és kész. Mint alantabb említettem már, horvátba mentünk, egészen pontosan Krk szigetére, Krk városába. Hjaj, a horvátok milyen kreatívak névválasztás terén!  Szokásunk szerint kempingeztünk, sátorral meg minden egyéb finomsággal, csak hát úgy indultunk neki az útnak, hogy minden kemping azt a visszajelzést küldte, hogy nincs szabad helyük, meg ráadásul nem is biztos, hogy a sátor összes része be van pakolva a csomagtartóba, de segáz. Kit izgat? Majd alszunk a híd alatt. (Ez bezony egy reggeli, fáradt és tökéletesen véletlen rím. Heh.) Hát végül kiderült, hogy a kempingeseknek mégis van helyük, nekünk meg mégis van sátrunk, úgyhogy halleluja. Sátor fel, család ki a tengerpartra, szokásos első napi program, vacsorával megspékelve egy közeli éttermeben, ahol apának sikeresen kitört a fél foga. Aha, így ahogy mondom. Jó ég, én annyira rosszul lettem, mikor szegény kiköpte a tenyerébe azt a fogat! Közel voltam az ájuláshoz, pedig hát nem vérzett, meg semmi, apának még csak nem is fájt. Egyszerűen kiesett a fél foga. Belőlem meg egyszerűen kiment az összes szín.
A fogas kaland után másnap találkoztunk a másik családdal, akikkel együtt nyaraltunk. Ők apartmanban laktak, de marha közel voltak hozzánk, szóval egész jó volt. Annyit fürödtünk, hogy kezdtem úgy érezni, lassan két lábon járó nyalósóvá változom. Szerdán tettünk egy hajókirándulást a szigetek között, - sok halat láttam, meg sirályt (a kezünből ettek), de a beígért keselyűk és delfinek elmaradtak. Hazug csalók!  Nagy élmény volt, ahogy a tegnapi plitvickai (még mindig nem tudom, hogy mi a rendes neve... Plitvica? Plitvicka? Plitvice???!) kirándulás is. Kiskoromban már végigjártam egyszer ezt a tórendszert, de abból egész pontosan nullára emlékszem, úgyhogy nekem ez a kirándulás olyan volt, mintha Pervollal mostam volna. Gyönyörű volt, amúgy. Az a sok tó, a szédítően kék vízükkel, meg a békésen úszkáló halakkal (a másik család elvileg látott embernagyságú halat az egyik tó közepén)! Nem bántam meg, hogy tulajdonképpen lejártam érte a lábam. 
Így utoljára még megemlíteném egy másik hatalmas élményemet. Nem tudom, ki tudja, mi ennek az igazi neve, de voltam speedboat-ozni. Ez annyit tesz, hogy jó pénzért becsücsültem egy gumicsónakba, aminek a hátuljára két bazinagy motor volt szerelve, plusz jó erős hangfalak, és kimentem a tenger közepetájára, ahol a csónakos csávó aztán bólyákat kerülgetett. De valami eszméletlen sebességgel. Talán hülyeségnek hangzik, de nekem, vagyis egy olyan embernek, aki amúgy is él-hal az ilyen adrenalinnövelő dolgokért, maga volt a felhőtlen szórakozás. Leírhatatlanul király volt, ahogy a csónak száguldozott, mögötted a Sinnerman üvöltött, (ezt megismételném. SINNERMAN. Gyakorlatilag Moriarty theme songja. Tudjátok mennyit dobott a kedvemen, mikor megszólalt ez a szám? Majdnem fejest ugrottam a vízbe.) te meg majdhogynem merőlegesen szemezel a tengerrel. SUPER AWESOME! Ha van lehetőségetek, egyszer mindenképp próbáljátok ki ezt a dolgot.
Ezzel zárom soraimat, már túl fáradt vagyok ahhoz, hogy tovább ragozzam a nyaralásomat, pedig jó volt. Valószínűleg ma még kaptok tőlem legalább két bejegyzést, mert Amy-től kaptam egy díjat, (ezúton is köszönöm neki) plusz ugye a lemaradt challenge. Most viszont távozom. Arrivederci.