Én nem tudom, ki látta ezt a filmet, és ki nem, de azt hiszem, ez egy olyan alkotás, amit bátran ajánlhatok bárki figyelmébe. Gyönyörű film, de komolyan. Az előbb néztem végig az HBO-n (apró megjegyzés magamnak: _{NE nézz egész nap HBO csatornákat, főleg ne össze-vissza, mert érzelmileg instabillá fogsz vállni.)} Hogy miről is szól a film? Nézzük csak:

"Rizvan Khan, a fiatal muszlim férfi Indiából költözött San Franciscóba, ahol a fivérével és a sógornőjével él. Rizvan, aki az autizmus enyhébb formájában, Asperger-szindrómában szenved, beleszeret Mandirába, egy hindu bevándorlóba. Családja ellenkezése dacára feleségül veszi, és egy kis vállalkozásba kezdenek. Boldogságban élnek a 2001. szeptember 11-i terrortámadásig, melynek következtében egy csapásra megváltozik a muszlimok megítélése Amerikában. Mandira elhagyja Rizvant, aki képtelen felfogni a történteket. Hogy visszakapja élete szerelmét, átutazza egész Amerikát."

- mondja a PORT.hu

De ez a film nem csak erről szól, nem csak ennyiről. 165 perc alatt sok mindenre megtanít, már ha figyelsz a történésre. Szó van itt a rasszizmusról, autizmusról, a megítélésről, a szerelemről, a megkülönböztetésről, az emberi jellemről, a barátságról, a jóságról, a kitartásról, döntéseink súlyáról...  ha nem is mindenről, de nagyon sok fontos dologról. És én azt mondom, hogy marha nagy tanulsága van, na meg persze kellően befolyásolja az érzelmeidet is. Már szerintem - én nevettem, örültem, sírtam és szomorkodtam, együtt a szereplőkkel. (Aztán úgy az utolsó 60 percet madjnem végigbőgtem, de ez nem lényeg...) Örülök, hogy unalmamban az HBO 2-re kapcsoltam, mert ez a film nagyon megérte a rászánt időt. Tényleg csodálatos volt. Megy a kedvencek közé - bár nem hiszem, hogy többször végig bírom nézni. _{Nemszeretekennyitsírniegyfilmen.}

Elnézést, amiért csak ilyen rövid beszámolót kaptatok, biztos vagyok benne, hogy más még csomó okos gondolatot tudna írni egy ilyen filmhez, de én úgy érzem, ehhez nincs mit hozzáfűznöm. Ha megnézed a filmet, megérted.