A n�gy testv�r

Gemma  2012.12.26. 17:57

  - ... mert m�r j�v�k.“ Ezt mondta.

  M�ly �s neh�z csend telepszik a t�rsas�gra, az a fajta, amit az ember akaratlanul is k�v�r, s�t�t bet�kkel kaparna fel egy sietve kit�pett pap�rfecnire, csup�n az�rt, hogy valahogy megszabaduljon annak terhes jelent�s�t�l. Egyik�k sem n�z a m�sikra, valami eg�szen k�l�nleges m�don mind a h�rman �rdekesebbnek tal�lj�k a k�v�z�t vagy �pp az �vegfalon t�l kavarg� zs�folt vil�got. Teljes n�mas�gban �lnek, �s egy pillanatig ez az eg�sz olyan, mintha megfagyott volna minden, az id�t�l kezdve a leveg�ig az eg�sz univerzum, bekebelezve a rem�nyt �s az �sszes j�t, ami�rt �rdemes lenne l�tezni.

   Lusta melank�lia f�gg k�z�tt�k, �t�leli �ket �s bel�j�k kapaszkodik. Valamif�le kellemes b�val t�lti el �ket, r�vedeznek t�le �s eg�szen m�shol j�rnak, de azt�n az egyik�k megsz�lal, felolvasztva ezzel az eg�sz vil�gmindens�get, �s az �let megy tov�bb.

   - De hisz m�g olyan korai! - s�hajtja b�natosan, egyik kez�vel eleg�nsan az �vegen t�lra intve. K�t t�rsa egyet�rt� komors�ggal b�logat, �s b�r egyik�k sem veszi le a tekintet�t a parkr�l, amelyre az apr� k�v�z� n�z, tudj�k, hogy mindannyiuk szem�ben ott gy�lik a szomor�s�g. - Nem k�ne elkapkodnia, az sosem vezet j�ra. A mi munk�nk k�r�ltekint�st �s roppant t�relmet ig�nyel, nem j� elsietni.

   Az asztal t�loldal�r�l g�nyos horkant�s �rkezik, mintegy v�laszk�nt az aggodalmas sop�nkod�sra. Irre�lisan aranysz�n� szemek villanak meg, ahogy gazd�juk r�viden elmosolyodik, minden j�kedvt�l �s �r�mt�l mentesen, megtal�lva �tjukat a felh�k�k szemp�rhoz. 

   - Dr�ga Flora, l�sd be, � m�r csak ilyen - v�laszolja cinikusan, mik�zben hat�rozottan a megsz�l�tott fel� b�k a kez�ben tartott piros sz�v�sz�llal, ami eredetileg egy ban�nshake �vegpohar�ba tartozott. - Mellesleg tudod, hogy van ez mostans�g. �r�l, ha akad es�lye elsietni b�rmit is. Nem tesz j�t neki ez a glob�lis felmeleged�s.

   Flora meg�rt� b�logat�sba kezd, �s �gy t�nik, a pillanat erej�ig m�g el is sz�gyelli mag�t, ami�rt �gy fel�lb�r�lta egyik t�rs�t, aki r�ad�sul m�g csak jelen sincs, hogy megv�dhesse mag�t. R�zsasz�n p�r k�szik az arc�ra, �s hossz�, m�zsz�ke tincsei el�rehullanak sz�v alak� arc�ba, ahogy zavartan el�rehajol, hogy felh�rpintse a marad�k bodzasz�rpj�t. Tekintet�t a vil�gos asztallapon fix�lja, idegesen v�gigcik�zva az �sszes karcol�s�n, hogy ne kelljen feln�znie. Az er�tlen �szi napsug�r v�gigt�ncol gyermekies von�sain, szel�d ragyog�st k�lcs�n�zve ezzel eg�sz val�j�nak. Elsuttog egy boncs�natot, de senki sem figyel r� k�l�n�sk�ppen.

   - �n csak azt nem �rtem, hogy akkor mi�rt pr�b�l er�sk�dni - csatlakozik be a besz�lget�sbe az apr� t�rsas�g harmadik, de nem utols� tagja. Mik�zben besz�l, �vatosan visszahelyezi az asztalra a te�scs�sz�j�t. - A hely�ben �n ink�bb pihenn�k. Nem, June?

   June megvonja a v�ll�t, �s ink�bb az�rt, mert nem �rdekli ez az eg�sz, mintsem az�rt, mert nem tudja, mit feleljen. A s�t�tbarna haj� f�rfi enyhe csal�dotts�ggal tekint a n�re. June megint megvonja a v�ll�t.

   - R�m ne n�zz, �n nem tudom magam a hely�be k�pzelni - magyar�zza elb�v�l�en mosolyogva. - �n majd kicsattanok.

   Erre a f�rfi is elmosolyodik. M�g majdnem fel is nevet, de az utols� pillanatban meggondolja mag�t.

   - ��� igen, neked most j�l megy. Szeg�ny Frost majd kileheli a lelk�t, te meg jobban n�zel ki, mint valaha!

   June v�laszul kacsint egyet, �s megigaz�tja tengerk�k bl�z�t, majd r�vid �benfekete haj�ba is belet�r. T�nyleg elk�peszt�en n�z ki - a maga m�dj�n t�k�letesen. A fekete miniszoknya �s az ujjatlan bl�z, amit v�lasztott hozz�, t�k�letesen passzol kreolbarna b�r�nek s�t�tebb t�nus�hoz, amely m�g �gy �sz kell�s k�zep�n is napbarn�tottnak tetszik, borost�nys�rga tekintete pedig szokatlan �letkedvvel csillog. June eg�sz l�nye ragyog, �s b�rki, aki r�n�z, azonnal meg�llap�tja, hogy ez a n� t�k�letes. �s ha nem csup�n egyetlen pillant�st vetnek r�, akkor azt is elk�nyvelik magukban, hogy ez a fajta t�k�letess�g egy kicsit olyan, mint maga a Nap: messzir�l csod�latos, k�zelr�l azonban felem�szt �s hamuv� �get.

   - Kellemes lehet - s�hajt fel elmerengve a f�rfi, mint egy mell�kesen kortyolva egyet a gy�m�lcste�b�l. - M�g most is dolgozol, hm? Le mern�m fogadni, hogy igen.

   June sokatsejtet�n t�rs�ra mosolyog. - Messzire �r el a kezem, ez minden.

   - Most, hogy Frost kil�pett egy kicsit a k�pb�l...

   - Nos igen, �gy is mondhatjuk, Mist.

   - H�t persze.

   Megint csend borul a t�rsas�gra, �m ez�ttal egy sokkal kellemesebb fajt�b�l, az egyet�rt�s el�gedett n�mas�g�b�l, ami sok�ig �cs�r�g ott vel�k az asztaln�l, de v�g�l tov�bb�ll, mikor Flora felkapja a fej�t, �s eg�szen els�padva kib�mul az utc�ra.

   - Itt j�n - motyogja figyelmeztet�sk�pp, er�sen r�gcs�lva cseresznyesz�n ajkait. - Itt j�n.

   A m�sik kett� is kib�mul az �vegen t�lra, de egyik�k sem t�nik olyan r�m�ltnek, mint fiatal t�rsn�j�k. June arc�r�l elt�nik ugyan a mosoly, hogy komor elsz�nts�g l�pjen hely�be, ami legal�bb olyan j�l �ll finom von�sainak, mint a j�kedv, de m�sk�l�nben nem t�nik ijedtnek. Ahogy a mellette �cs�rg� f�rfi sem: � eg�sz vid�man figyeli a park �sv�ny�n fel�j�k k�zeled� alakot, �s csak azt sajn�lja, hogy a vil�g hamarosan sz�rk�v� fog fakulni. Mindig is sz�nes egy�nis�gnek tartotta saj�t mag�t, �s b�r Frost a testv�re, (ahogy Flora �s June is) valahogy b�nja, hogy hamarosan �t kell adnia a munk�t. Szereti, amit csin�l. Fant�zia �s k�pzel�er� kell hozz�, �s ez�rt nem kedveli sosem, amikor lev�ltj�k -  sajnos a b�tyj�b�l ez a k�t dolog valahogy kimaradt. Hogy a kreativit�sr�l ne is besz�lj�nk.

   Frost els�nek Flor�hoz l�p, k�tszer arcon cs�kolja. A fiatal n� alig �szrevehet�en megremeg a j�ghideg ajkak pillanatnyi �rint�s�t�l, de v�gig mosolyog, ahogy testv�rei sorban fel�llnak �s a hely�be l�pnek, hogy �dv�z�lj�k b�tyjukat. Utols�nak Mist r�z vele kezet, kim�rt mosollyal az arc�n �s �vatos gyanakv�ssal gesztenyebarna szemeiben, azt�n mindannyian vissza�lnek az asztalhoz. Frost hanyagul kigombolja fekete sz�vetkab�tj�t, �s Flora mell� csusszan. Mosolya olyan, mint a kellemetlen hideg sz�l, ami telenk�nt gyakran a semmib�l csapja arcon az embereket. 

   - R�g l�ttuk egym�st, dr�ga testv�reim. - A hangja csikorog. - Mes�ljetek h�t, mi t�rt�nt veletek?

   Egy pillanatig egyik�k sem sz�l semmit, azt�n June megk�sz�r�li a tork�t, vet egy pillant�st Mistre, egy olyat, ami valahol a len�z� f�l�nyess�g �s az ijedt seg�ts�gk�r�s k�z�tt helyezkedik el, majd mosolyogva Frosthoz fordul:

   - Csak tessz�k a dolgunkat, semmi k�l�n�s.

   Frost nagy meg�rt�en b�logat.

   - Az fontos, az fontos! �n magam is munka �gyben j�rok.

   Mist alig hallhat�an horkant egyet. - Na nem mintha felt�telezt�k volna, hogy a „dr�ga testv�reid“ ut�ni v�gyakoz�sod hozott erre.

   Az asztaln�l mindannyian elengedik a f�l�k mellett a megjegyz�st, mindannyian k�l�nb�z� okokb�l. Frost hidegen elmosolyodik. A be�ll� cs�ndben leint egy arra j�r� pinc�rn�t, �s rendel egy keser� forr� csokol�d�t p�rk�lt mogyor�val a tetej�n. Flora p�nikszer�en k�r m�g egy poh�r bodzasz�rp�t.

   Amint a pinc�rn� tov�bb suhan az asztalok k�z�tt, Mist kih�v�an r�hajol az asztalra: mindk�t k�ny�k�t felteszi, �s �gy mosolyog Frostra, mint egy k�gy�. Barna tekintete nyugodt el�gedetts�ggel csillog, ahogy m�lyen a fak�sz�rke szemp�rba f�rja azt, rem�lve, hogy ezzel n�mi kellemetlens�get okoz b�tyj�nak. Frostnak egy izma sem rend�l.

   - Nos teh�t, mif�le �gy is hozott t�ged k�z�nk eg�sz pontosan? - k�rdi ny�jasan, �gyet sem vetve Flora r�m�lt nyikkan�s�ra.

   - J�ttem kiseg�teni az �n �cs�met - �rkezik a v�lasz, ami jeges k�r�r�mt�l csikorog. - �gy n�zem, elk�l a seg�ts�g.

   Mist egy pillanatra ledobjaa mag�r�l az �rdektelen cseveg�partner maszkj�t, �s egy m�sodpercig eg�sz m�rgesnek t�nik, ami�rt Frost �gy lebecsm�rli munk�j�t. H�t ki �, hogy elb�r�lja, mit hogyan tesz? Minden a legnagyobb rendben van, a sz�nek, a h�m�rs�klet, igaz�n t�nyleg minden, m�r amennyire ez a mai vil�gban lehets�ges, r�ad�sul az ez �vi munk�j�val valahogy k�l�n�sen el�gedett. Im�dja a ver�f�nyes naps�t�st, ami hamis rem�nnyel t�lti el a bent raboskod� emberek ezreit, megt�vesztve mindenkit, �s ugyan�gy im�dja a mindenhol ott lappang� k�d�t, ami a legv�ratlanabb pillanatokban mutatja meg teljes val�j�t. Minden �sszhangban van mindennel, k�sz mesterm� az eg�sz, erre ez a p�khendi j�ghegy idej�n, hogy csak �gy becsm�relje �t? 

   Na nem.

   - Akkor h�t igen rosszul �rzed - v�laszolja kurt�n. - Tal�n m�r te sem vagy a r�gi.

   Frost s�b�lv�nyk�nt t�ri az alig burkolt s�rt�st, �s ink�bb elereszti a f�le mellett Mist c�lozgat�s�t. A be�ll� csendben a pinc�rn� visszat�r a rendelt bodzsasz�rp �s forr� csokol�d� furcsa kett�s�vel, azt�n kedvesen mosolyogva biztos�tja a testv�reket, hogy tov�bbra is a rendelkez�s�kre �ll, csak tess�k sz�lni neki, �s � m�ris itt lesz. June megk�sz�ni a kedvess�g�t, majd n�m�n v�gign�zi, ahogy a pinc�rn� visszasiet a pulthoz. Mist kem�ny tekintete is v�gigk�veti a sz�ke n� �tj�t.

   Mikor �jra megsz�lal, n�mileg vid�mabb a hangja. - Sz�val most t�l lesz, mi?

   Frost kim�rt b�lint�ssal felel a fekete b�gre m�g�l, amit n�ha-n�ha pengev�kony ajkaihoz emel. Sz�rke szemei p�nc�losan csillognak a k�v�z� �les megvil�g�t�s�ban.

   - Att�l tartok, igen.

   Mist hevesen b�logat. Somolyogva el�hal�ssza kab�tzseb�b�l az �rint�k�perny�s telefonj�t, ami tulajdonk�ppen egy but�bb okostelefon r�gebbi kiad�sa, �s megnyitja a napt�r alkalmaz�st. Egy ideig ide-oda cs�szk�l a h�napok k�z�tt, l�tsz�lag teljesen c�ltalanul, majd June-hoz fordulva magabiztosan kijelenti:

   - Hat.

   June �rdekl�dve felvonja az egyik t�k�letesen �velt szem�ld�k�t.

   - Hat h�nap. Hat h�napja dolgozol, ugye? - Mist val�s�ggal ragyog, ahogy h�g�t tudakolja. - Kisebb-nagyobb kihagy�sokkal.

   June cicceg. - Kisebb kihagy�sokkal. M�sf�l h�tn�l tov�bb sosem hi�nyoztam.

   - Remek! - csapja �ssze a tenyer�t a barna haj� f�rfi visszafordulva Frosthoz. - Engem vagy Flor�t nem �rint olyan k�nyesen a glob�lis felmeleged�s �s t�rsai, mint t�ged, �s mi ketten m�gis csak k�t h�napot tudtunk egyed�l dolgozni. K�l�n-k�l�n k�t h�napot. �s megjegyezn�m, �n m�g k�zel sem v�geztem. M�g mindig �gy gondolod h�t, hogy november els� napjaiban bek�sz�nt a t�l?

   Frost magabiztosan b�lint, de nem sz�l semmit. A b�gr�t n�zi a kezei k�z�tt, meg az abban remeg� m�lybarna italt, �s k�zben visszafogottan mosolyog. Arra gondol, hogy a forr� csokol�d� tetej�n �szk�l� habdarabok majdnem olyanok, mint a j�rdaszeg�ly mocsk�ba tapad� h�pelyhek sokas�ga. K�tszer k�rbel�tyk�t�li a kih�l� f�lben l�v� italt a b�gr�ben, �s szeretetteljesen figyeli, ahogy a habdarabok �r�lt kering�be v�gnak. Elk�pzel mag�nak egy apr� h�vihart, �s mire �jb�l feln�z, az �vegen t�l apr� h�pelyhek sz�lling�znak a hideg �szi sz�lben. 

   - Visszat�rtem, testv�reim - mondja, �s a hangja alig t�bb megindults�gb�l lehalk�tott suttog�sn�l, m�gis olyan, mintha szavai lenn�nek az egyetlenek az eg�sz vil�gegyetemben. - A T�l visszat�rt.

   Odakint az emberek �hitatos mosollyal az arcukon fordulnak az �g fel�.