Szellemek

Gemma  2013.03.01. 19:38

SZELLEMEK.

 

{and I'll feel my world crumbling

I'll feel my life crumbling

I'll feel my soul crumbling away

and falling away

falling away with you.}

Muse - Falling away with you

 

Sz�tfolyt k�r�l�tte a vil�g. Mint valami pasztelfest�kkel �sszekent festm�ny, gondolta, mik�zben az alatt elter�l� v�rost b�multa. Felfordul t�le a gyomrom.

  Tyler egy lapos tetej� �p�let sz�l�n egyens�lyozott. A h�borg� sz�l �lland� jelleggel csapkodta kab�tj�nak a sz�l�t, �s a fi� �gy k�pzelte, hogy ez olyasmi, mint valami felh�v�s kering�re. Az er�s f�v�s makacsul �jra meg �jra beleakaszkodott kab�tujj�ba, j�l megt�pte, �s g�nyol�dva azt k�rdezte: na ugrasz m�r, ugrasz?

   Ty sosem ugrott. Ezerszer gondolt m�r r�, mint valami igaz�n s�t�t, igaz�n hajmereszt� viccre, ami j�les� borzong�ssal t�lti el az ember l�ny�t, de sosem j�tszott el komolyabban a gondolattal. � nem akart meghalni. Csak n�ha �rdekes volt elk�pzelni, milyen lenne, ha nem lenne t�bb�. Kiv�ncsi lett volna a szerencs�tlen j�r�kel�k arc�ra, akik k�z� leesne - kopasz fej� �lt�ny�s majmomok, szol�riumokban ropog�sra s�lt hidrog�nsz�k�k, j�r�keretre t�maszkod� �regemberek, �s �gy tov�bb. Ki tudja, kik k�z� esne most, ha levetn� mag�t a tet�r�l. Kiv�ncsi lett volna, sik�tozn�nak-e az emberek. Kiv�ncsi lett volna, lenne-e k�zt�k olyan, aki odamenne az �sszet�rt test�hez, �s maga fel� ford�tan� az �sszeroncsol�dott arc�t, �s kiv�ncsi lett volna, k�pes lenne-e vigyorogva leugrani. Eg�sz biztos volt benne, hogy igen. 

   Itt mindenre k�pes volt.

   - A kezd�l�k�sre v�rsz?

   Ty nem ismerte fel a hangot, b�r valahonn�t ismer�snek tal�lta. 

   - Az ihletre v�rok.

   - Az n�ha egy �s ugyanaz. - A hang k�zelebb j�tt. Ty nem fordult meg. - Valami �r� f�le vagy? 

   A fi� elvigyorodott. �r�, ez tetszett neki. Igaz�b�l sosem �rtett a szavakhoz, de mindig �gy kezelte �ket, mint az ember legnagyobb fegyvereit. Tiszt�ban volt vele, hogy az ember nyelve val�j�ban a legt�k�letesebb pisztoly is egyben, �s azt is tudta, hogy a ravasz nem m�s, mint az agya. 

   Csettintett egyet a nyelv�vel.

   - Szabadszellem vagyok - vont v�llat v�g�l, mikor meg�rezte a csend s�ly�t a v�llain. Lefel� nyomt�k, a semmi fel�. - �pp a v�rost k�s�rtem.

   Egy sz�les mozdulattal k�rbemutatott a l�bai alatt elter�l� v�ros pisl�kol� f�nyein, �s egy l�p�ssel m�g k�zelebb v�nszorgott a keskeny k�padka sz�l�hez, amin egyens�lyozott. Nyugodt tekintete a t�voli �p�letek s�t�t kont�rjait f�rk�szte. Egyenesen el�re meredt, de m�g �gy is �rz�kelte, hogy a l�ny fell�pett mell� a p�rk�nyra. F�loldalas mosoly �ml�tt sz�t az arc�n.

   - Tyler vagyok.

   - Olivia.

   Ty helyesl�en b�lintott, azt�n v�gign�zett a l�ynon. Igen, az Olivia illett hozz�. Unalmasan h�tk�znapi egy n�v volt, pont mint a saj�tja, de ahogy ejtette…  volt benne valami, amit�l a sz�ke fi� �gy �rezte, hogy a n�v a l�ny egy darabk�j�t hordozza mag�ban. 

   - Olivia. - Tyler megpr�b�lta leut�nozni a kiejt�s�t. A j�gk�k szemp�r meglepetten pillantott fel�. - Olivia. - �gy. Hosszan elny�jtva az els� k�t mag�nhangz�t. Az utols� p�r bet� halk s�haj volt csup�n. M�g egyszer elism�telte. - Olivia.

   - Tyler. - Finoman �zlelgette a sz�j�ban a nevet, mintha keresne benne valamit. A fi� kiv�ncsi lett volna r�, hogy mit. - �r�l�k a tal�lkoz�snak. K�s�rthetem veled a v�rost?

   �s Tyler nem mondott sem igent, sem nemet.

 

   Sokszor tal�lkoztak a tet�n. Egyik�k sem ismerte �gy igaz�n a m�sikat: az � k�z�s kis vil�guk a kopott k�p�rk�ny keskeny cs�kj�ig tartott, ami �gy olvadt bele a semmibe, mint ahogy az unalmas h�tk�znapok olvadnak egym�sba, finoman �s �szrevehetetlen�l. A padk�n k�v�l azonban csak k�t idegen voltak, akik egy m�sik �letben tal�n ismert�k egym�st, �m mostanra m�r mindketten elfelejdkeztek r�la. 

  Tyler amikor csak tudott, a tet�n t�lt�tte az idej�t, volt, hogy naponta k�tszer-h�romszor is megm�szta az �reg t�zl�pcs�t, amit teljess�ggel v�gigr�gott a rozsda, de �ltal�ban nem az�rt ment, hogy Olivi�val tal�lkozhasson. Szerette a l�ny t�rsas�g�t ugyan, �s n�ha v�gyott is r�, annyira, hogy n�lk�le �resnek �rezte mag�t, de a tet� a sz�m�ra sokkal t�bb volt, mint holmi ostoba tal�lkahely. Lebeg�s volt a l�tez�s �s a hallgatag neml�t k�z�tt, rejtekhely az eg�sz vil�g el�l, furcs�n �res cs�ndess�g a sz�nni nem akar� zajfelh�ben. Vasb�l �s betonb�l �nt�tt h�d, mely f�ld �s �g k�z�tt �velt, �s egyed�l csak az �v� volt. 

   Legal�bbis az volt, m�g egy hang meg nem sz�lalt a h�ta m�g�tt. A kezd�l�k�sre v�rsz? Tyler, ellent�tben a legt�bb emberrel, tudott osztozni, de sosem gondolta volna, hogy egyszer k�pes lesz valami olyasmit is megfelezni, amit mindenk�pp meg akart tartani mag�nak. Most m�gis, egy�tt �lt a semmi k�zep�n ezzel a l�nnyal, akit egy�bk�nt alig ismert, �s nem �rzett haragot vagy b�natot. Csak b�k�t.

 

   - Sz�val, hogy h�vod ezt a helyet?

   Ty meglepetten pillantott a mellete �cs�rg� Olivi�ra. A l�ny tekintete valahol m�lyen alattuk j�rt, tal�n �pp a latyakban g�zol� j�r�kel�ket figyelte, amint apr� fekete pontokk�nt ide-oda szaladtak a feh�r j�gvil�gban, vagy csak a k�v�r h�pelyhek �tj�t k�vette v�gig, a fi� nem tudta volna megmondani. � mindenesetre a h�pelyheket n�zte: sz�rakozottan figyelte, amint egyenk�nt Olivia t�zpirosra festett haj�ra hullanak, hogy azt�n azonnal el is olvadjanak, mintha igazi l�ngok nyeln�k el �ket. Egy k�l�n�sen �ri�si pihe makacsul megkapaszkodott az enyh�n hull�mos tincsek k�z�tt: Tyler �ntudatlanul el�re hajolt, �s kis�p�rte onn�t. Olivia elmosolyodott.

   - Sz�val? - k�rdezte �jra, lel�gatott l�baival az �p�let s�t�tsz�rke k�v�t rugdosva maga alatt.

   A fi� v�llat vont.

   - Purgat�rium, tal�n. M�g sosem gondolkodtam el rajta �gy igaz�n.

   - �s mi�rt pont purgat�rium?

   - A purgat�rium valahol a Menny �s a Pokol k�z�tt van, nem igaz? - Tyler beleb�mult a l�ny j�gk�k szemeibe. - H�t, ez a tet� is. 

   Olivia �rdekl�dve letekintett a l�buk alatt elter�l� v�rosra. A k�p�rk�ny legsz�l�n �lt, k�t keszty�s kez�vel laz�n a hideg k�vet markolva, mintha egy�ltal�n nem f�lne, hogy esetleg lezuhanhat. Tyler hozz� hasonl� p�zban gubbasztott a l�ny jobbj�n, alig egy karny�jt�snyira t�le. Lassan egy f�l �r�ja voltak kint a tet�n.

   - Teh�t azt mondod, a F�ld tulajdonk�ppen maga a Pokol?

   - �res a pokol, �s itt van minden �rd�g - vigyorgott g�nyosan a l�nyra Tyler. - M�r Shakespeare is megmondta annak idej�n.

   Olivia r� hagyta. - Ezek szerint mi ketten megtisztul�sra szorul� lelkek vagyunk, vagy mi? 

   Volt valami a hangj�ban, ami eg�sz egyszer�en nevets�gess� tette az eg�szet, �s Tylerben m�lyen valami �sszerezzent. Bizonytalanul a platinasz�rke �gboltra emelte a tekintet�t, �s hossz� ideig csak a lust�n sz�lling�z� h�pelyheket b�multa, n�m�n figyelve bonyolult t�ncukat. Percek m�lt�n v�laszolt csak.

   - Mi�rt is ne lehetn�nk? - a hangja sz�ntelen volt, de magabiztos. - Ha m�r �gyis szellemek vagyunk, mi�rt ne �llhatn�nk k�zben sorba a megtisztul�s�rt?

   - El�g r�vid a sor… - jegyezte meg mosolyogva a l�ny, egy hajtincs�t megszok�sb�l a f�le m�g� t�rve. - Na �s az �sszes t�bbi emberrel mi van? �k k�rhozott lelkek?

   - Nem tudom. Olyan vegyesek… - Tyler t�n�dve b�multa a saj�t dolgukra siet� embereket odalent, mintha t�l�k v�rn� a v�laszt. 

   Olivia egyet�rt�en b�lintott. - Akkor nem gondolod, hogy a Purgat�rium ink�bb a F�ld�n van? 

   A fi� lassan Olivi�ra ford�totta a tekintet�t. Nem tudta, mit mondhatna. L�tta az igazat a l�ny szavai m�g�tt: tal�n az igazi Purgat�rium t�nylegesen odalent van, a t�bbi ember k�z�tt. De akkor mi a tet�, �s ami m�g fontosabb, mik �k ketten? A l�ny ajk�n j�tsz� szel�d mosoly valahogy v�gtelen�l �sszezavarta Tylert, a bizonytalans�gt�l pedig nem tudott tiszt�n gondolkodni. Neh�znek �rezte mag�t.

   - Te hogy h�vod ezt a helyet?

   V�g�l megk�rdezte. M�st nem tudott tenni.

   - Lakatlansziget. - Olivia tekintet�ben megcsillant az a kev�ske bizonytalan f�ny, ami �tszakadt a h�felh�k v�gell�thatatlans�g�n. - Szellemek lakatlanszigete.

 

   Amikor legk�zelebb tal�lkoztak, Tyler er�sen rem�lte, hogy a tet�n tal�lja Olivi�t. M�r k�t �s f�l hete nem siker�lt �sszefutniuk, pedig Ty minden nap kiment, n�ha puszt�n az�rt, hogy tal�lkozhasson a l�nnyal. Mindig elker�lt�k egym�st. A fi� m�r kezdte azt hinni, hogy tal�n Olivia egyszer�en m�r nem j�r ki a tet�re, de azt�n v�gre �jra tal�lkoztak. �pp er�sen esteledett, amikor Tyler �gy d�nt�tt, felm�szik a t�zl�pcs�n, �s megint havazott, ahogy tegnap, �s tegnapel�tt is. F�zott a kab�tj�ban, �s elfelejtett mag�val sapk�t hozni, de amint megl�tta Olivia karcs� alakj�t a k�p�rk�nyon, megfeledkezett minderr�l. A l�nyon sem volt sapka: hossz�, v�r�s haj�t s�padt arc�ba f�jta a jeges sz�l. Nem fordult meg, ahogy Tyler egyre k�zeledett fel�.

   - Belegondolt�l m�r, hogy milyen lehet h�pih�nek lenni? - Ezt k�rdezte t�le, miut�n � is fell�pett mell� a p�rk�nyra, bakancs�val �vatosan les�p�rve onn�t a frissen esett h� jav�t.

   Olivia �gy �llt ott, mint valami nagyon alacsony, nagyon v�kony v�zk�p�. Egyik keszty�be b�jtatott kez�t kiny�jtotta maga el�, tenyer�vel az �g fel�, �s meredt tekintettel figyelte, ahogy az apr� h�pelyhek egyenk�nt megtapadnak a fekete b�r�n. Nem n�zett Ty-ra, de ahogy feltette a k�rd�st, abb�l a fi� tudta, hogy Olivia v�laszra v�r.

   - M�g nem - ismerte el halkan. Valahogy az eg�sz vil�g olyan cs�ndes volt, nem mert hangosabban besz�lni.

   - �n igen.

   Tyler felh�zta az egyik szem�ld�k�t.

   - �s?

   - J� lehet h�pehelynek lenni. Olyan gy�ny�r�, ahogy al�hullanak.

   A fi� egy pillanatra elszak�totta a tekintet�t Olivia arc�r�l, �s v�rakoz�an a h�pih�kre emelte z�ld szemeit. Percekig, tal�n �r�kig �lltak �gy, csendesen a h�es�s feh�rs�g�be temetkezve, �s Tylernek el kellett ismernie, hogy val�ban gy�ny�r�, ahogy az apr� j�gkrist�lyok a al�hullanak a semmib�l, de k�ptelen volt meg�rteni, Olivia mi�rt csod�lja ennyire a jelens�get.

   - N�ha v�gyok a zuhan�sra. Hogy tudjam, milyen az, ha csak hagyod, hogy az t�rt�njen, aminek t�rt�nnie kell. - M�g mindig a lassan olvadoz� h�pelyheket b�multa a tenyer�n. A hangj�ban keser� v�gy�d�s visszhangzott, amibe Tyler sz�ve f�jdalmasan belesajdult. - Egyszer�en szeretn�k kereszt�lzuhanni a leveg�n. Szeretn�k s�lytalan lenni egy pillanatra. 

   V�gre a fi�ra n�zett: kedvesen r�mosolygott, a tekintete csupa szeretet, �s Tyler nem tudta hova tenni Olivi�t, amint egy �p�let legsz�l�n �ll, a zuhan�sr�l besz�lve, oly k�nnyed�n, oly term�szetesen, szinte m�r v�gyakozva. �rtetlen�l b�multa a t�r�keny l�nyt az oldal�n, �s mondani akart valamit, de azt�n Olivia gyeng�den megfogta a kez�t. �sszef�zt�k az ujjaikat, �s � csak mosolygot, mosolygott �s mosolygott. Tyler k�ptelen volt meg�llni, hogy ne k�rdezzen r�:

   - Nem f�lsz?

   Olivia szel�den megr�zta a fej�t.

   - A zuhan�s sem k�l�nb a rep�l�st�l. �s �n mindig is szerettem volna rep�lni.

   - �n is.

   - Akkor tal�n ink�bb madaraknak kellett volna sz�letn�nk, nem pedig szellemeknek.

   �sszemosolyogtak, de a mosolyukban nem volt semmi vid�m.

 

   Ez�ttal Tyler volt az, aki el�bb �rkezett. Furcsa m�d �ltal�ban Olivia m�szta meg els�k�nt a t�zl�pcs�t, �s n�ha a Ty �gy �rezte, mintha a l�ny �lland�an a tet�n tart�zkodna. A napok, h�napok el�rehaladt�val megszerette a v�r�s loboncos t�rsas�g�t. Egyre t�bbsz�r tal�lkoztak, ennek ellen�re a tet�n k�v�l m�g mindig nem ismert�k egym�st. Cs�ndes megegyez�s volt ez kettej�k k�z�tt: ez a hely a mened�k�k volt, b�v�hely a mindennapok gondjai el�l, �s rettenetes lett volna megrontani azzal, hogy felhurcolj�k ide magukkal az �let�k darabk�it is. Jobb volt �ket lent hagyni, ezt mindketten j�l tudt�k.

   - Korai vagy, Ty - k�sz�nt�tte Olivia a fi�t. Ez�ttal a k�p�rk�nyon bel�l �lt, h�ttal a sz�l�nek. Egy megviselt pap�rfecnivel j�tszadozott, amint Tyler gyorsan felismerte a saj�t k�z�r�s�t.

   - Te m�g koraibb! - kontr�zott a v�r�s haj�ra, miut�n � is letelepedett a p�rk�nyhoz. - L�tom megtal�ltad az �zenetem.

   Olivia j�kedv�en felnevetett. - Cs�t�rt�k d�lut�n n�gykor, hozok magammal egy zacsk� gumimacit. Tal�lkozhatn�nk - id�zte Tyler lefirkantott szavait, der�s tekintet�t k�zben mindv�gig a fi�n tartva. - M�g j�, hogy megtal�ltam. K�r lett volna kihagyni egy ilyen cs�b�t� lehet�s�get. Ugye hozt�l gumimacit?

   - Na sz�p, sz�val csak a gumimacik miatt j�tt�l! - Tyler, hogy �rz�keltesse a dolog s�ly�t, �n�rzetesen elfintorodott, mintha m�lyen b�ntan� Olivia viselked�se, de az�rt a szemeivel � is mosolygott.

   - T�ny, hogy �vek �ta nem ettem m�r gumimacit - ismerte el -, de az�rt a besz�lget�seink is hi�nyoztak. J� itt lenni. Jobb, mint m�shol...

   Az egy�bk�nt mindig oly vid�man csillog� szemp�rban egy pillanat erej�ig megvillant valami s�t�t, valami egy�ltal�n nem Olivi�hoz val�, �s Ty majdnem megk�rdezte, majdnem, hogy mi t�rt�nt, de a pillanat elm�lt, �s a j�gk�k szemp�r ugyanolyan kedvesen figyelte �t, mint mindig.

   Tyler zavartan megvakarta a tark�j�t. - Sz�val gumimaci... gondoltam, mindenki szereti, sz�val...

   Olivia egyet�rt�en b�logatott, �gyhogy a fi� hamar felhagyott a dadog�ssal, �s ink�bb el�hal�szta fekete v�llt�sk�ja m�ly�b�l az �dess�get, majd sz� n�lk�l �tny�jtotta azt a l�nynak, aki egy �lmodoz� s�haj k�s�ret�ben azonnal meg is bontotta a zacsk�t. N�mileg k�r�lm�nyesen kihal�szott a t�bbi k�z�l egy s�rga gumimacit, azt�n az eg�szet Ty kez�be nyomta.

   - V�gre tavaszodik - b�k�tt azt�n az �ll�val az �g fel�, elm�ly�lten r�gcs�lva a gumicukrot. Az �gnek tal�n november �ta el�sz�r volt valami halov�ny sz�ne, keleten pedig n�h�ny apr� b�r�nyfelh� is felt�nt. - Szeretem a tavaszt.

   - Mindenki szereti - mutatott r� a fi�, amint �pp egy fejn�lk�li gumimacit morzsolgatott h�velyk- �s mutat�ujja k�z�tt. 

   Olivia �rdektelen�l v�llat vont. M�r megint a pap�rfecnivel j�tszott: a halk zizeg�s eg�szen bet�lt�tte Tyler fej�t, holott az nem volt t�bb egy apr� neszn�l.

   - Az�rt szeretik, mert mag�val hozza a meleget, �s nem az�rt, amilyen. - Sz�ntelen�l besz�lt, mintha egyszer� t�nyeket k�z�lne a fi�val, de a hangja m�g sosem csengett enn�l kellemesebben. - A vir�gok, a f�ldek, a vizek... mindenki azt mondja, hogy gy�ny�r�ek, de igaz�b�l csak kevesen figyelnek oda t�nylegesen a tavaszra. Azt mondj�k, a l�gy szell� az �j �letr�l dalol, de a saj�t hangjukon k�v�l nem hallanak m�st. Nem veszik �szre igaz�n a v�ltoz�st.

   - De te �szreveszed. - A szavak eleve ott l�gtak a leveg�ben, Tylernek csak ki kellett mondania �ket. Olivia mosolygott.

   - Te is.

   - T�nyleg?

   - T�nyleg.

   Tyler f�l szemmel felpillantott az �g ragyog� k�kj�re. A t�volban �sz� b�r�nyfelh�ket n�zte. Elt�n�d�tt, vajon mit k�ne l�tnia. Sosem figyelt m�g tudatosan a term�szetre - � n�ha csak belefeledkezett, amikor nem volt semmi dolga. Kellemes volt csak �gy figyelni, mik�nt hajlanak meg a f�k a viharos sz�lben, vagy �pp mik�nt sz�lling�znak le a h�pelyhek a kem�nyre fagyott f�ldre. Olivi�t szokta n�ha ilyen szemmel n�zni... �gy t�nt, a sz�ps�gben k�nny� elveszni.

   A l�ny, mintha csak meg�rezte volna, hogy min j�r Tyler esze, j�t�kosan oldalba b�kte a sz�k�t. Egy ideig n�m�n �ltek egym�s mellett, csak a gumicukros zacsk� z�rg�se t�rte meg n�ha-n�ha a kellemes csendet. Miut�n elfogyott az �dess�g, Olivia egy j�les� ny�jt�zkod�s k�zepette valamivel beljebb torn�zta mag�t a tet� p�rk�ny�t�l, azt�n k�nyelmesen elny�lt. Egy pillanatra m�g a szem�t is becsukta: s�padtfeh�r arc�t a Nap fel� ford�totta, �s hagyta, hogy a bizonytalan f�ny sz�t�m�lj�n finom von�sain. A kezei laz�n a fels�teste mellett hevertek, teny�rrel felfel�, mintha azokat is meg szeretn� f�r�szteni a �j tavasz els� sugaraiban. Tyler a l�ny legkisebb rezd�l�sre is figyelt, �s boldog volt. A pillanat sz�ps�ge �r�mteli lustas�ggal t�lt�tte el. Az � szemei is majdnem lecsuk�dtak, amikor Olivia hirtelen vakon k�ny�lt �rte, �s laz�n megragadta r�vid ujj� p�l�j�nak az ujj�t.

   - Fek�dj le mell�m! - k�rte, �s Tylernek nem kellett k�szter mondani. - Csukd be a szemed.

   A fi� ezt is halad�ktalanul megtette. Akaratlanul is a Nap fel� fordult, a napsugarak pedig annak ellen�re, hogy m�g igaz�n er�tlenek voltak, kellemesen melengett�k az arc�t. T�k�letes cs�nd vette �ket k�r�l, valahogy a v�ros is csendesebbnek tetszett, mint �ltal�ban. Tylert kis h�j�n �lomba ringatta ez a v�gtelennek t�n� nyugalom, �m v�g�l egy v�ratlanul f�l�je g�rd�l� �rny�k visszar�ntotta �t az �lomvil�g hat�rmezsgy�ir�l.

   - Mi…? - kezdte meglepetten, de a k�rd�s valahol megrekedt benne, amint meg�rezte ajkain Olivia mutat�ujj�t.

   - K�sz�n�m a gumicukrot.

   Tyler lehunyt szemh�jain sz�nes foltok ezrei t�ncoltak, ahogy a l�ny haja puh�n az arc�ba hullott: egym�st kergett�k �s vill�dztak, itt-ott el�t�nve a s�t�tb�l. Olivia ajkai puh�k �s hidegek voltak, a cs�kjuk �vatos. A l�ny az eg�sz s�ly�val a test�re nehezedett, Ty azonban �gy �rezte, mindketten rep�lnek. Vagy tal�n zuhannak, ezt nem tudta volna megmondani. 

   Mert h�t a zuhan�s sem volt k�l�nb a rep�l�st�l.

 

   Szerelmesek lettek, vagy tal�n mindig is azok voltak. Az id� �sszefolyt, mikor nem voltak egy�tt, �s kifolyt a kez�kb�l, mikor egy�tt voltak. Egym�s ut�n teltek a napok, amik azt�n hetekk�, h�napokk� d�zzadtak, �s m�r egyik�k sem tudta, hova tartanak. Csak az sz�m�tott, hogy a m�sik ott volt mellett�k. Minden m�s elvesztette az �rtelm�t. T�k�letesek voltak egy�tt: mint k�t t�r�tt �vegdarab, a cakkos sz�l�k �gy illett �ssze, mintha soha el sem v�ltak volna. 

   Szerett�k egym�st, de csak a tet�n tal�lkoztak.

   �s egyik�j�k sem besz�lt arr�l, hogy mi�rt.

 

 

 

   Azt�n egyszer Olivia nem j�tt, m�snap sem, majd azut�n sem, �s Tyler hi�ba �csorgott a tet�n, �s hi�ba tett �gy, mintha minden rendben lenne, mert semmi sem volt rendben.

 

 

 

   K�t h�t m�lva Tyler kezdett beles�ppedni a belet�r�d�s keser�s�g�be. M�r nem j�rt fel naponta a tet�re, de n�ha, amikor n�m�n kib�mult az ablakon, vagy a plafonon fut� reped�seket sz�molta, azon kapta mag�t, hogy Olivi�ra gondol. A mosoly�ra, a nevet�s�re, az �rint�s�re, vagy eg�sz egyszer�en csak r�, mindig csak r�. Nem tudott t�le szabadulni. Ha az utc�kon j�rt, �t kereste. Ha a busz ablak�n kereszt�l b�multa az elsuhan� vil�got, a szeme megakadt a v�r�s haj�, apr� termet� l�nyokon. Ha aludt, vele �lmodott.

   V�g�l elhat�rozta, hogy m�g egyszer utolj�ra felm�szik a tet�re, az egyik este, hogy l�thassa a v�ros f�nyeit. Az �gy�b�l sz�k�tt ki: hajnali f�l egy volt, mire fell�pett a k�p�rk�nyra, mereven leb�mulva a l�bai el�tt elter�l� v�ros pisl�kol� f�nyeire. A meleg, �szi �jszaka finoman k�rbe�lelte, Tyler azonban m�g �let�ben nem f�zott ennyire - valami hideg, valami borzaszt� k�szott fel a tork�n, �s � nem tudta t�bb� lenyelni. Beny�lt a zseb�be, �s �vatosan el�h�zott egy apr�, megviselt pap�rdarabot, amit azt�n gyeng�den a jobb tenyer�be sim�tott. Ahhoz, hogy felid�zze mag�ban a fekete tollal lekanyar�tott szavakat, nem lett volna sz�ks�ge arra, hogy kihajtogassa, most m�gis megtette. L�tni akarta �ket. Az �sszes bet�t, amint finoman egym�sra d�lnek, �s szinte l�gies k�nnyeds�ggel kanyarognak a piszkosfeh�r lapon: ostobas�g volt, de meg akart r�la gy�z�dni, hogy m�g mindig ott vannak-e. �gy h�t gondosan kisim�totta az apr� fecnit.

   �s a bet�k mind ott voltak.

   A szellemek arra sz�lettek, hogy elt�njenek. �n semmiv� v�lok veled egy�tt. Ez �llt ott, b�r a hajnali sz�rkes�gben alig lehetett kivenni - Tyler is ink�bb csak felid�zte a szavakat, mintsem olvasta �ket. A r�vid �zenet m�g most is, h�rom nappal azut�n, hogy r�tal�lt, tompa f�jdalmat �bresztett a sz�v�ben. Olivia elt�nt. Nem ebb�l a vil�gb�l, csak az � �let�b�l, de v�gleg elt�nt, ezt vil�gosan �rezte.

   M�r akkor �szre kellet volna vennie, hogy valami baj van, amikor utolj�ra tal�lkoztak. Tyler eml�kezet�ben �lesen �lt m�g a k�p, amint h�tulr�l �t�leli Olivi�t, mosolyog �s mosolyog, egyszer�en nem b�r mag�val, �s k�nnyed cs�kot lehel a l�ny h�feh�r nyak�ra. Azut�n maga fel� ford�totta a l�nyt: szerette volna l�tni a boldogs�got a tekintet�ben, azokban a gy�ny�r� j�gk�k szemekben, ahol mindig mened�kre lelt, �s ahol mindig megtal�lta, amire sz�ks�ge volt, de Olivia messze j�rt t�le. 

   T�k�letesen eml�kezett, hogyan meredt r� a l�ny akkor �s ott. Mintha nem ismerte volna fel. Egyszer�en kereszt�ln�zett rajta, a tekintete fak� volt �s bor�s, Tylernek pedig ismerts�g�k �ta el�sz�r nem a befagyott tavak elvar�zsolt k�kje jutott esz�be ahogy Olivia szem�be n�zett, hanem a viharfelh�k bor�s lil�ja. Nem ijedt meg, m�g csak nem is tal�lta furcs�nak a dolgot: ostob�n elnevette mag�t, megr�zta Olivia el�tt az egyik kez�t, �s megk�rdezte, �bren van-e m�g? Olivia lassan, nagyon lassan viszonozta a mosoly�t, �s most hogy �gy belegondolt, l�tta a bizonytalan szomor�s�gott abban a mosolyban, a bocs�natk�r�st �s a vesztes�get, mindent, de ahogy ott �llt a tet�n a k�s� ny�ri naps�t�sben, akkor nem l�tott semmit, csak a szerelm�t.

  �rzem, ahogy �sszeomlik a vil�g, mondta Olivia a mellkasa el�tt �sszefont karokkal, eln�zve a v�ros f�l�tt. �rzem, ahogy �sszeomlik az �letem. �rzem, darabokra hullik a lelkem.Tov�bbra is mosolygott, ahogy ezt mondta, Tyler pedig nevets�gesen vak volt, a boldogs�g elvette a l�t�s�t, hisz minden olyan j� volt, mi�rt kellett volna pont most rosszra forduljon? Az�rt megk�rdezte, hogy minden rendben van-e. Olivia azt felelte, igen. �s neki ennyi el�g is volt.

   - Semmiv� v�lt - ism�telte meg most hangosan Olivia utols� �zenet�nek a szavait, �s �gy meredt a szomsz�dos h�zak sokas�g�ra, mintha azok visszahozadhatn�k neki a l�nyt. Valami szorongatta a tork�t, �s musz�j volt �k�lbe r�ntania a kezeit. K�ptelen volt m�g egyszer a feh�r pap�rcetlire n�zni, �gyhogy nem is pillantott le, mik�zben apr� darabokra t�pte azt, hogy sz�lnek ereszthesse a l�ny utols� eml�k�t is.

   - Igazad van, Olivia. - Tyler lehunyt szemmel �s �res k�zzel egyens�lyozott a k�p�rk�nyon. A feh�r cafatok csak lassan sz�lling�ztak a f�ld fel�, �s nem akarta figyelemmel k�s�rni az �tjukat. - A szellemek arra sz�lettek, hogy elt�njenek. �n is, �s te is. Ez �gy van rendj�n.

   Azt nem mondta ki, de tudta, hogy b�r a szellemek elt�nnek, meghalni az�rt sosem fognak.