Soha ne ki�lts, soha!

Gemma  2013.08.13. 11:02

Az els� �zenetet t�rt�nelem �r�n kapta. R�vid volt �s l�nyegret�r�. Csak egy egyszer� mondat, egyszer�, �rtalmatlan szavak l�ncolata, valami�rt m�gis f�jt egy kicsit, amikor elolvasta.

   Te kis kurva.

   Ez volt az �zenet. H�rom sz�, szinte mag�nyosan vill�dzva a telefonja kijelz�j�n, �s egy ismeretlen sz�m. Lucynak egy�ltal�n nem volt ismer�s az, ahogy a sz�mok k�vett�k egym�st, de ugyanolyan j�l tudta, hogy ki k�ldte neki az SMS-t, mintha a telefonj�n a sz�mok helyett egy n�v szerepelt volna. Shelley Crawford, a gimi �dv�sk�je, a t�k�letes l�ny. Lucy val�sz�n�nek tartotta, hogy az eg�sz iskol�ban � az egyed�li, aki nem tudja k�v�lr�l Shelley telefonsz�m�t. Ugyan�gy nem tudta, mint ahogy tegnap est�ig Shelley sem az �v�t, �s b�r Lucy a legkev�sbb� sem volt meglepve, hogy a jelek szerint most m�r tudja, az�rt arra kiv�ncsi lett volna, m�gis honnan. Lucynak nem voltak bar�tai, akik est�nk�nt felh�vt�k volna azzal, hogy tal�lkozhatn�nak, vagy hogy szimpl�n besz�lgessenek egyet. Tulajdonk�ppen �nmag�n k�v�l senkije sem volt igaz�n, m�g csal�dja sem. F�leg csal�dja nem.

   Mindenesetre az, hogy honnan �s hogyan szerezte meg Shelley a telefonsz�m�t, v�g�l egy�ltal�n nem sz�m�tott. Ha az ember l�bai el�tt egy eg�sz gimi cs�szik-m�szik, egy telefonsz�m megszerz�se t�bb, mint egyszer�, legal�bbis Lucy �gy gondolta. �s k�l�nben is, Shelley mindig tudta, hogyan �rje el azt, amit akar. Az, hogy hogyan �s mik�nt teszi, nem volt fontos. Megvoltak r� az eszk�zei, �s k�sz.

   Lucy az �ra h�tral�v� r�sz�ben v�gig a telefonj�t b�multa. M�g csak meg sem pr�b�lta elrejteni a terem m�sik v�g�ben magyar�z� Mr. Harris el�l, aki pedig t�k�letesen r�l�tott onn�t Lucy padj�ra, ahol �pp �llt, hi�ba h�z�dott meg � a legutols� sorban. A t�rt�nelem tan�ruk magas, szik�r f�rfi volt, unottan csillog�, ac�lsz�rke tekintettel �s megf�radt von�sokkal, amik egy kifakult, kett�t�rt �letr�l mes�ltek, �s Lucy tapasztalatb�l tudta, hogy Mr. Harris t�bb� m�r semmit sem vesz �szre igaz�n, �t meg f�leg nem. A tizenh�t �ves l�nyt valahogy mindenki leveg�nek n�zte, legal�bbis az esetek t�bbs�g�ben, �s ez al�l a tan�rok sem voltak kiv�telek. Tudtak r�la, tiszt�ban voltak vele, hogy � ugyan�gy ott �l az �r�ikon, mint a t�bbi huszonvalah�ny gyerek, csak eg�sz egyszer�en szerett�k figyelmen k�v�l hagyni �t, szerettek �tsiklani felette. 

   �s Lucy egy�ltal�n nem b�nta ezt. Elv�gre t�bb�-kev�sbb� � v�lasztotta mag�nak a l�thatatlan l�ny szerep�t, �s az �vek sor�n egyre csak er�s�tette azt mag�ban �s k�rnyezet�ben is. Soha nem keltette fel mag�ra a figyelmet, egyetlen egyszer sem, �s mindig igyekezett ker�lni a felt�n�st. � volt az a l�ny a sesz�n� hajjal, a sz�rke, enyh�n fi�s ruh�kkal �s a k�nnyen felejthet� von�sokkal. A vil�g sz�m�ra nem igen l�tezett, �s ha l�tezett is, a k�r�l�tte sodr�d� ezernyi felt�n�sk�d� szem�ly maga al� temette �t, �s elrejtette a vil�g el�l. � volt a Szelleml�ny, - ahogy t�bben a h�ta m�g�tt h�vt�k -, akit m�g piszk�lni sem �rdemes, annyira jelent�ktelen. 

   �gy h�t a legt�bben egyszer�en figyelmen k�v�l hagyt�k - pont, ahogy azt Lucy szerette volna. Mr. Harris is ezt tette, b�r � nem csup�n �t, hanem az eg�sz oszt�lyt, s�t, tal�n az eg�sz di�ks�got ignor�lta, pontosan annyira, amennyire azt a hivat�sa megengedte neki. Az anyagot mindig leadta, olyan finom r�szletess�ggel, ami lehet�v� tette sz�m�ra, hogy az eg�sz �r�t meg�ll�s n�lk�l �tbesz�lje, n�ha m�g beadand�t is k�rt, �s amikor kellett, megiratta az �pp soron k�vetkez� tesztet az oszt�llyal, �m ezen k�v�l vak, s�ket �s teljesen �rz�ketlen volt az �t k�r�l�lel� vil�gra, legal�bbis abban a negyven�t percben, amelyet vel�k t�lt�tt, mindenk�pp. Pont, mint Lucy. Ahogy a f�rfi is, �gy � is tette a dolg�t - tanult, ha kellett, felelt, ha k�rdezt�k, ide �s oda ment, ha k�ldt�k, de m�sk�l�nben a saj�t vil�g�ban �lt, ahol nem volt m�s, csak �. Cs�ndben, egyed�l �s b�kess�gben. Tal�n ez�rt volt Mr. Harris a kedvenc tan�rja, annak ellen�re, hogy szinte idegenek voltak egym�s sz�m�ra: neki is volt egy Lucy�hoz hasonl� burokja, aminek vastag fal�r�l olyan nagyon sok minden lepattant. A l�ny kiv�ncsi lett volna r�, mi�rt. � mi�rt h�zta meg ezt a l�thatatlan v�dvonalat maga k�r�l, mi�rt �s mikor? Lucy �gy v�lte, m�r nagyon r�gen, tal�n m�g miel�tt egy�ltal�n ide j�tt volna tan�tani  a Rose Hills-i gimibe, �s arr�l is volt n�h�ny elk�pzel�se, hogy mi�rt. Tal�n Mr. Harris egy�ltal�n nem is akart tan�tani soha, hanem valami m�s akart lenni, m�v�sz, �gyv�d, vagy tal�n sportol�, de azt�n az �let�ben nem �gy alakultak a dolgok, ahogy kellett volna, �s egyszer csak a t�rt�nelem tanszakon kapta mag�t valamelyik n�vtelen egyetem �res, visszhangos csarnok�ban �llva, �s onnan m�r nem volt vissza�t. Vagy tal�n meghalt valaki sz�m�ra fontos szem�ly, esetleg elhagyta valakije. De egyes napokon ak�r azt is val�sz�n�nek tal�lta, hogy Mr. Harris egyszer�en ilyen term�szet�, ami�ta a vil�g a vil�g. Lucy nem tudta biztosan, mi lehet a v�lasz, de gyakran gondolkodott rajta. 

   Ak�rhogy is, Mr. Harrist ez�ttal sem �rdekelte jobban, mit csin�l Lucy a terem legutols� padj�ban, mint eddig b�rmikor, �gy a l�ny zavartalanul figyelhette a telefonj�t, ami az �ra v�g�ig n�ma maradt, �s m�g azut�n is. Lucy n�ha megnyomott egy gombot, hogy a kijelz� r�vid id�re felvillanjon, � pedig �jb�l �s �jb�l elolvashassa az �zenetet. A fej�ben ism�telgette a szavakat, pr�b�lgatta, boncolgatta �ket, m�gnem elvesztett�k k�l�n�ll� jelent�s�ket, �s kusza, �rtelmetlen bet�halmazz� v�ltoztak. 

   Nem igaz�n f�jt neki a s�rt�s. Nagyon j�l tudta, hogy mi�rt kapta, ahogy azzal is tiszt�ban volt, hogy az eg�sz nem igaz, �s pont ez�rt k�ptelen volt megb�nt�dni az �zenet miatt. Mert az  nem volt t�bb egy hazugs�gn�l, amit Shelley tal�n elhisz, � �ltala pedig az eg�sz iskola is, de ett�l m�g nem v�lik igazz�. Nem az � szem�ben. A t�bbiek�ben azoban �gy t�nt, sz�p lassan azz� v�lik. M�r reggel is t�l sokan ford�tott�k fel� a fej�ket, t�l sokan b�mult�k meg, �s az�ta egyre csak t�bben �s t�bben n�zt�k meg maguknak - mintha valami k�t l�bon j�r� l�tv�nyoss�g lenne, �s nem a Szelleml�ny, akit egy nappal ezel�tt m�g senki sem akart �szrevenni. �s Lucy azt is l�tta, ahogy �sszes�gnak a h�ta m�g�tt. Nem hiszem el, suttogta mindenki, pont �? Ez a kis patk�ny? A legt�bben elfordultak t�le, amikor elhaladt mellett�k, de p�ran addig k�s�rt�k a tekintet�kkel, m�g Lucy be nem fordult a legk�zelebbi sarkon, �s ahelyett, hogy a h�ta m�g�tt mocskolt�k volna, a szem�be mondt�k, hogy mit gondolnak a t�rt�ntekr�l. Mindig is tudtam �n, hogy te sem vagy t�bb egy olcs� ribancn�l. Csak az kellett hozz�, hogy egy sr�c megsz�l�tson, �s m�ris a t�rdeiden volt�l. Sz�nalmas! Ezt Gwen mondta neki m�g biol�gia el�tt, j� hangosan �s �rezhet� undorral a hangj�ban, hogy a folyos�n tartozkod� di�kok egyetlen szav�t se mulaszthass�k el. Lucynak akkor sem f�jt, ahogy most sem igaz�n. A maga k�r� emelt falak megv�dt�k �s �rz�ketlenn� tett�k a s�rt�sek ir�nt. Egy id�re legal�bbis. Azonban Lucy tudta, hogy mint minden m�s falat, �gy az �v�it is le lehet rombolni. Tudta, hogy egyszer meg fog t�rt�nni: csup�n nem volt benne biztos, hogy mikor. Rem�lte, hogy k�s�bb. Sokkkal, de sokkal k�s�bb. Tal�n soha.

   A nap h�tral�v� r�sz�ben Shelley �zenet�t egy tucatnyi m�sik k�vette. Mind hasonl� hangv�tel� volt, ut�lkoz� �s durva, de m�r nem csak arr�l sz�ltak, ami vele �s Ryannel t�rt�nt. Az eg�sz egyre rosszabb �s rosszabb lett. Shelley egy meg�ll�thatatlan lavin�t ind�tott el, c�ltalan gy�l�letb�l �s ostoba megjegyzesekb�l gy�rva, ami egyed�l csak Lucyt temette maga al�, �t viszont az eg�sz s�ly�val. Nem tudott hova menek�lni el�le.

   Aznap este �bren fek�dt az �gy�ban, hallgatta ahogy a telefonja n�ha megzizzen az �jszaka folytogat� csendj�ben, �s arra gondolt, hogy mit rontott el. Nem � akarta ezt. Tal�n ha el�bb �szrevette volna, hogy Ryan k�veti... vagy ha akkor �s ott fut�snak eredt volna... tal�n nem t�rt�nik meg mindez. Ellenkeznie kellett volna. Nem kellett volna hagynia, hogy Ryan csak �gy elkapja a csukl�j�t, �s maga ut�n vonszolja oda a kont�nerek m�g�. Meg kellett volna r�gnia, amikor az f�jdalmasan a t�glafalnak pender�tette, meg kellett volna harapnia, �tnie, karmolnia, vagy egyszer�en csak ki�ltania kellett volna, ki�ltani, ahogy csak b�r....

   De Lucy nem ki�ltott. � soha sem ki�ltott. A n�v�re j�l belesulykolta, hogy azt nem szabad. Soha ne ki�lts, soha, sziszegte mindig a fogai k�z�tt, �s olyankor t�l er�sen szor�totta Lucy csukl�j�t, valahogy �gy, mint azon az est�n Ryan tette, soha, de soha! Nem szabad. Lucy legsz�vesebben s�rt volna, de az az �r�k�s �z�tts�g, az �r�k�s f�lelem, ami ott csillogott testv�re tekintet�ben, megakasztotta a k�nnyeit, egy pillanatra megakasztott benne mindent, �s Lucy t�bb� soha nem ki�ltott. Csak t�rt. 

   N�ha, amikor biztos volt benne, hogy egyed�l van a szob�j�ban, �s senki sem hallja, s�rt. Amikor kicsi volt, mindig s�rt, miut�n megt�rt�nt. Az anyuk�ja valahol lent let�r�lte a v�rt az arc�r�l, a n�v�re pedig k�teless�gtud�an �sszeseperte az �vegszil�nkokat �s mindent, ami t�r�tten hevert a padl�n, � pedig bez�rk�zott a szob�j�ba, az arc�hoz szor�totta a p�rn�j�t, �s s�rt. Pedig akkoriban �t m�g nem b�ntotta az apjuk. Az csak k�s�bb kezd�d�tt. 

   Olyan tizenh�rom �ves lehetett, amikor el�sz�r meg�t�tte �t, addig r� nem emelt kezet. Lucy j�l eml�kezett arra a napra: a r�szletek mind bele�gtek az elm�j�be, apr� szil�nkokk�nt f�r�dtak bel�je, amikt�l nem tudott szabadulni. Egy id� ut�n pedig m�r nem is akart. 

   Szeptember volt, de az id�j�r�s ugyanolyan meleg �s kellemes volt, mint a ny�r legszebb napjain, �s Lucy otthon v�rta a sz�leit. A n�v�re a szob�j�ban volt, azt mondta, tanulnia kell, de Lucy biztos volt benne, hogy egy fi�val besz�lget telefonon, �s egy�ltal�n nem tanul. Nina m�r napok �ta furcs�n viselkedett. Idegesebb �s komorabb volt, mint �ltal�ban, r�ad�sul Lucy egyszer rajtakapta, amint a h�zuk el�tt elb�cs�zik egy ny�l�nk, k�ly�kk�p� sr�ct�l. A szob�ja ablak�b�l n�zte �ket, ahogy elengedik egym�s kez�t, azt�n p�r percig k�nos cs�ndben �csorognak egym�s mellett, mik�zben egyik�k sem n�z a m�sikra, �s Lucy nem �rtette, hogy mi�rt, de viccesnek tal�lta a dolgot. Ahogy azt is, hogy n�v�re elfordult, azonban a hirtelensz�ke fi� �gyetlen�l ut�nakapott, �s akkor hirtelen cs�kol�zni kezdtek a h�z el�tt. Lucy valami�rt undor�t�nak tal�lta, amit csin�ltak, ez azonban nem akad�lyozta meg abban, ne nevesse ki �rte a n�v�r�t. Nina ideges volt, nagyon ideges �s d�h�s, amikor Lucy megeml�tette a sz�ke fi�t. Meg�g�rtette vele, hogy soha senkinek sem sz�l arr�l, amit l�tott, azt�n felk�ldte a szob�j�ba, mint valami ostoba kisl�nyt. Lucy sz�rnyen d�h�s volt a n�v�r�re ez�rt, de megtartotta az �g�ret�t, �s senkinek sem besz�lt a sz�ke fi�r�l, aki n�ha hazak�s�rte Nin�t az iskol�b�l.

   Eg�szen addig a szeptemberi napig.

   �gy visszatekintve mer� ostobas�g volt az eg�sz. Egy szokny�n veszekedtek, amit Lucy mindenk�pp k�lcs�n akart k�rni a n�v�r�t�l, azonban Nina nem adta oda neki. Lucy annyira m�rges lett, hogy bossz�b�l lerohant a f�ldszintre az �desanyj�hoz, �s elmondott neki mindent Nina bar�tj�r�l. Nem akart rosszat, nem igaz�n. Nem tudhatta, hogy az apja is hallja, amit mond! Nem tudhatta, h�ny poh�r whiskey-n van t�l! Ha tudta volna... 

   M�g most is tiszt�n eml�kezett r�, hogyan t�molygott ki az apja a h�l�szob�b�l. Eml�kezett arra, micsoda t�m�ny alkoholszag lengte k�rbe, �s hogy mennyire f�lelmetes, mennyire �llatias volt az, ahogy el�sz�r megmarkolta a haj�t. Lucy akkor sik�tott el�sz�r �s utolj�ra. Nem tudta mag�ban tartani. Hi�ba akarta, hib�ba visszhangzottak a fej�ben n�v�re k�ts�gbeesetts�gt�l �s f�lelemt�l cs�p�g� szavai, k�ptelen volt lenyelni azt a meglepetts�ggel vegyes f�jdalmat, ami abban a pillanatban kereszt�lsz�guldott a test�n. A sikoly csak kiszakadt a tork�b�l, kit�pte mag�t a vil�gba, � igaz�n nem akarta...

   De megt�rt�nt. Az apj�ban fellobbant a r�szeges d�h, ami annyi mindent puszt�tott m�r el az �let�kben, �s most Lucyt is utol�rte. A l�ny nem gondolt semmire, amikor az els� pofon elcsattant, �s m�g ut�na sem - �res volt a feje, a f�jdalom kimart bel�le mindent. Kiz�rta a k�lvil�got. Akkor �p�tette fel mag�ban a falakat, akkor �s ott, mik�zben az apja valami olyasmi�rt kiab�lt vele, ami�rt � nem volt hib�s �s nem is lehetett hib�s, �s mik�zben az anyja elford�totta r�la azt a sz�rnyen �res tekintet�t. Eg�sz hosszasan n�zte az anyuk�j�t. Egy kis r�sze tal�n azt rem�lte, hogy � majd seg�teni fog neki, hi�ba tudta valahol m�lyen, hogy nem fog. Az anyuk�ja t�l sok gy�gyszert szedett, kicsiket �s nagyokat, k�l�nf�le form�j�akat �s sz�n�eket, annyif�l�t, hogy Lucy nem tudta megjegyezni az �sszeset. Ezek nyugtat�k meg k�l�nf�le altat�k, magyar�zta neki Nina egyszer, amikor megk�rdezte a n�v�r�t�l, mi�rt szed az anyjuk ilyen sok gy�gyszert. Anya mindig nagyon f�radt... tudod, a pirul�k seg�tenek neki aludni. Csak az volt a baj, hogy t�ls�gosan is sokat seg�tenek neki. A nyugtat�kt�l az anyjuk tekintete napk�zben elk�d�s�d�tt, �s b�r nem aludt el, Lucy mindig �gy �rezte, mintha az anyja valahol nagyon messzire lenne t�l�k. 

   Azon a napon is nagyon messzire volt Lucyt�l, �s nem tudott neki seg�teni. Senki sem tudott. 

   K�t pofont kapott, a csukl�ja v�r�s volt �s f�jt att�l, ahogy r�esett, sz�d�lt, �s �gy �rezte, mintha a fejb�r�t l�thatatlan t�k ezrei szurk�ln�k. Nem s�rt, de �rezte, ahogy a forr� k�nnyei a szem�t mardoss�k, �gy h�t kis�p�rte �ket onn�t. Akkor vette �szre, hogy Nina az apjuk el�tt �ll. Lucy nem �rtette, mi�rt. Persze, hallotta, ahogy az apja a n�v�re ut�n ordib�l, Nina hely�ben azonban � mag�ra z�rta volna a szob�ja ajtaj�t, �s elb�jt volna a takar�ja al�, j� m�lyre, hogy a vil�g soha t�bb� ne tal�lhassa meg, ha � nem akarja. Nina ehelyett azonban lej�tt, oda�llt az apja el�, �s t�rte, ahogy az torka szakadt�b�l ordib�l vele. Lucy csak a pofon ut�n gondolta �gy, hogy meg�rtette, mi�rt j�tt le a testv�re, ahelyett, hogy elb�jt volna valahova apjuk haragja el�l. Akkor �gy gondolta, hogy a n�v�re b�tor, �s csod�lta �rte, mert tudta, hogy � sosem lesz k�pes �gy meg�llni az apja el�tt, de ahogy egyre id�sebb lett, �gy lett egyre hamisabb a k�p, amit kialak�tott mag�ban Nin�r�l.

   A n�v�re nem volt b�tor. Gy�va volt, �s bel�le is gy�v�t nevelt, ezt most m�r tiszt�n l�tta. Nina sosem ellenkezett, sosem v�dte meg mag�t, mert az � �tja a k�nnyebbik �t volt. �vekkel ezel�tt kiv�lasztotta m�r mag�nak azt, �s k�ptelen volt let�rni r�la. A f�lelem �sv�nye volt az egyed�li, amit ismert, �s Lucyt is v�gigr�ngatta rajta. Megtan�totta neki, hogyan legyen �szrev�tlen, hogyan t�rj�n, hogyan szor�tsa �ssze a sz�j�t. Azt�n elt�nt. H�sz �vesen egy nap �sszepakolta a cuccait, amikor az apjuk nem volt otthon, el�vette a megsp�rolt p�nz�t, �s elment. Nem igaz�n b�cs�zott el sem t�le, sem az anyj�t�l, nem is besz�lt arr�l sem, hogy elmegy, de Lucy tudta, hogy egy nap majd elmegy. Amikor azt�n ez a nap elj�tt, Lucy n�m�n v�gigk�s�rte n�v�r�t a h�zon, eg�szen le a bej�rati ajt�ig, �s azt�n onnan n�zte, ahogy a testv�re elhagyja �ket. Egyik�k sem sz�lalt meg egyszer sem: nem volt mit mondaniuk, vagy tal�n m�r t�l r�g�ta hallgattak, �s r�j�ttek, hogy most m�r k�s� besz�lni. Az eg�sz nagyon gyorsan �s cs�ndesen zajlott. Nina a kiskapun�l m�g visszafordult egyszer, felpillantott a h�g�ra, �s akkor Lucy meg�rtette, hogy a n�v�re azt hiszi, ezzel most v�gre let�r az �ltala v�lasztott �sv�nyr�l, a f�lelem �sv�ny�r�l, �s keres mag�nak egy �jat, de Lucy tudta, hogy nem �gy lesz. Att�l, hogy a h�ta m�g�tt hagyja �ket, nem lesz sem b�trabb, sem kev�sbb� gy�v�bb. Ugyanazon az �ton fog tov�bbmenni.

   M�gis hagyta, hogy elmenjen.

   Nina t�voz�sa ut�n semmi sem v�ltozott. Az apja tov�bbra is elt�nedezett, ak�r hetekre is, �s amikor �jra visszat�rt, r�szegebb volt, mint valaha, (legal�bbis Lucynak minden egyes alkalommal �gy t�nt), az anyja pedig egyre csak t�volabb sodr�dott a val�s�gt�l - �s ezzel Lucyt�l is. A tizenh�t �ves l�nynak t�bb� nem volt csal�dja. Tal�n sosem volt igaz�n - b�r Nina n�ha mes�lt azokr�l az �vekr�l, amikor az apuk�ja m�g nem ivott, �s amikor mindannyian boldogok voltak -, de n�ha m�g �gy is azon kapta mag�t, hogy hi�nyolja a testv�r�t vagy �ppen az �desanyj�t. Egyed�l volt, �s az ilyen est�ken, mint amilyen a mai is volt, nem tudta volna megmondani, hogy ez j�-e vagy rossz.

   Tal�n seg�tett volna, ha valakinek elmondhatja, mi t�rt�nt igaz�n tegnap Ryannel. De nem volt ki meghallgassa - � pedig nem ki�ltott seg�ts�g�rt, nem ki�ltott � senki�rt �s semmi�rt. Mag�ba gy�rte az eg�szet. Ryan durva �rint�s�t, keser�, s�rt�l �s vodk�t�l b�zl� lehellet�t, �s azt a gyomorforgat�, neh�zkes r�h�g�s�t is, ami n�ha ki-ki szakadt a fi�b�l. Nem tudta, �s akkor sem tudta, mi�rt pont �, de val�sz�n�nek tartotta, hogy Ryan fogadott a bar�taival, de igaz�b�l egyik�k sem gondolta komolyan a dolgot, eg�szen addig, am�g le nem itt�k magukat a s�rga f�ldig. Lucy szinte l�tta maga el�tt azokat az ostoba f�rgeket, amint egyre csak hergelik Ryant. Na mi az, tal�n f�lsz att�l, hogy a Szelleml�nynak nem vagy el�g j�? Hogy visszautas�t? Valami�rt biztos volt benne, hogy ez t�rt�nt. Annyira... tipikus lett volna.

   B�rmiben is fogadott a t�bbiekkel, Ryan megnyerte a fogad�st, �s m�snapra mindenki tudott r�la, hogy vetette mag�t Lucy a suli egyik legmen�bb sr�c�nak a karjai k�z�. H�t persze. Elv�gre nem is ellenkezett, ugye? Nyilv�n eg�sz eddigi �let�ben erre v�rt. Hogy valaki �szrevegye, hogy valaki egy�ltal�n hozz� merjen �rni. M�g neki k�ne h�l�snak lennie, ami�rt Rose Hills �lompasija hajland� volt lefek�dni vele. Mert mindenki �gy tudta, �s mindenki ezt hitte el. Ryan - term�szetesen szigor�an csak a fogad�s miatt - felvitte mag�hoz a l�nyt, ott meg m�g csak hozz� sem kellett �rnie, Lucy mag�t�l r�m�szott. A kis kurva.

   Tulajdonk�ppen ez valamelyest sz�rakoztatta. Szinte leny�g�z� volt, mennyire ostoba volt k�r�l�tte mindenki, �s hogy mennyire gyorsan elhittek b�rmit, amit egy n�pszer�bb di�k mondott nekik. El�sz�r viccesnek tartotta a helyzetet. Mint egy s�t�t, morbid vicc. A Szelleml�ny, akir�l kider�lt hogy nem t�bb egy ki�hezetett tin�dzsern�l.

   De azt�n az SMS-ek elvadultak, a h�ta m�g�tt elsuttogott szavak t�bbek lettek holmi elsuttogott szavakn�l, �s az �t k�vet� tekintetek t�l s�lyosak lettek ahhoz, hogy n�m�n kib�rja �ket. Sik�tani, ki�ltani akart - de nem tal�lta a hangj�t. Az apja mellett t�lt�tt �vek �s a f�lelem, ami �titatta �ket, elvette t�le.

   �s Lucy er�sen k�telkedett benne, hogy valaha is meg fogja tal�lni.

 

xxx

 

   Az elk�vetkez� napokban �lland�an �jabb �s �jabb SMS-eket kapott. Kikapcsolhatta volna a telefonj�t, de id�vel r�szokott, hogy elolvassa az �sszes �zenetet, amihez mind n�vtelen, ismeretlen sz�msorok tartoztak, mint valami megfejthetetlen k�dok sora. Megszokta �ket, hab�r megszeretni egy�ltal�n nem szerette meg �ket. Valahogy el sem tudta k�pzelni m�r, hogy egyszer csak az eg�sz abba marad, �s nem lesz t�bb SMS.

   A cs�t�rt�ki �zenetek ut�n azonban nem j�tt t�bb. A legutols� SMS h�rom sz� volt csup�n, ugyan�gy, mint a legels�, az, amit Shelley-t�l kapott, �s ami elind�totta a meg�ll�thatatlan lavin�t. Minden jobbra fordul. Ez �llt benne. Tulajdonk�ppen p�nteken kapta, hajnali f�l h�rom k�r�l, de ez l�nyegtelen volt. Lucy azon a reggelen sok�ig b�multa az ismeretlen telefonsz�mot, �s f�lig-meddig abban rem�nykedett, hogy valahonnan r�j�n, ki �rhatta neki az SMS-t. Persze nem j�tt r�, b�rmeddig ism�telgette mag�ban az �zenet fellett vill�dz� sz�mok sor�t. B�rki is k�ldte azt a h�rom sz�t, Lucy nem ismerte jobban, mint a n�vtelen ut�lkoz�kat.

 

xxx

 

   H�tf�ig t�nyleg nem kapott t�bb �zenetet. Azonban azut�n ism�t megzizzent a telefonja, �s Lucy szinte meg sem lep�d�tt, hogy az eg�sz el�lr�l kezd�dik. H�t persze, hogy egy ilyen szaftos pletyk�t nem felejt el az iskola egy h�tv�ge alatt, hi�ba is rem�nykedett benne. �pp a folyos�n s�t�lt, a jobbj�ban egy k�v�val teli m�anyagpoharat szorongatott, �s a k�mia labor fel� tartott. El�sz�r nem akarta megn�zni, de a telefonja �jra meg �jra megrezzent a farmerzseb�ben, �s Lucy k�ptelen volt csak �gy figyelmen k�v�l hagyni a kis k�sz�l�ket, �gy n�mi neh�zs�g �r�n el�hal�szta azt, hogy elolvashassa az SMS-t.

   Egym�s ut�n h�rom is �rkezett.

   Rem�lem j�l aludt�l. �n sajnos k�ptelen voltam r�. Tudod, a vihar miatt... H�, azok a hatalmas vill�mok! Ez volt az els�, amit t�z m�sodperces k�s�ssel k�vetett a m�sodik.

   �gy �rtem, nem f�lek a vihart�l. Istenem, mennyire g�z, biztos azt gondoltad, hogy f�lek a vihart�l! Mint valami �t�ves kiskrapek. Uhh... igaz�b�l szeretem a viharokat. Nagyon is. Az �jjel nem aludtam, mert azt figyeltem. A vill�mokat, meg minden. 

   A harmadik m�g gyorsabban �rkezett, �s tele volt el�r�ssal, mintha a szerz�je kapkodva p�ty�gte volna.

   Basszus, ez m�g b�n�ban hangzott, mintaz, hogy f�lke a vihart�l. Egy luzer vagyok

   Lucy nem tudta hova tenni az �zeneteket. �szint�n, nem erre sz�m�tott. �jabb r�galmakra �s szidalmakra k�sz�lt, nem pedig egy �ssze-vissza fecseg� SMS partnerre. Az els� gondolata az volt, hogy valaki t�ved�sb�l �rt neki,  de azt�n �szrevette, hogy ez a h�rom �zenet mind ugyanarr�l a sz�mr�l �rkezett, mint a legutols� SMS,  az a bizonyos h�rom szavas, ami azt �g�rte, hogy id�vel minden jobbra fordul majd. Lucy bizonytalanul m�regette a telefonsz�mot, �s k�nytelen volt m�g egyszer meg�llap�tani, hogy fogalma sincs, kihez tartozhat. Ez a rejtv�ny egyszerre aggasztotta �s t�lt�tte el �vatos kiv�ncsis�ggal. Tudni akarta, ki �rogat neki. Azok, akik azt a sok gonosz megjegyz�st k�ldt�k nekik, sosem �rdekelt�k. Nem volt fontos, hogy ki mit gondol r�la, mivel mind csak a saj�t hazugs�gukat szajk�zt�k, ez viszont... m�s volt. Hogy j� vagy rossz m�s, azt Lucy akkor a folyos� k�zep�n �llva m�g nem tudta eld�nteni. 

   A nap folyam�n m�g kapott k�t �jabb SMS-t, ugyanarr�l a titokzatos sz�mr�l, amir�l az el�z� n�gyet is kapta, �s mindkett� hasonl� hangv�tel� volt, mint a d�lut�ni �zenetek. Az egyik tulajdonk�ppen egy k�p�zenet volt egy szelet gomb�s-sonk�s pizz�r�l, a m�sik pedig egy r�vid magyar�zat hozz�, ami tudatta Lucyval, hogy az �zenetek �r�ja �pp eb�del, �s hogy rem�li, Lucy is valami finomat eszik, amihez term�szetesen sietve j� �tv�gyat is k�v�nt a l�nynak. Lucyt megmosolyogtatta ez a p�r sor, �s ostob�n az is megfordult a fej�ben, hogy tal�n v�laszk�pp � is k�ldhetne egy k�pet a rizott�r�l, amit otthon mag�nak k�sz�tett, de amilyen gyorsan j�tt ez az �tlet, olyan gyorsan el is vetette azt. Semmi sz�ks�ge nem volt, hogy ilyen haszontalan ostobas�gokra pazarolja az idej�t. �s egy�bk�nt is. Fogalma sem volt, hogy tulajdonk�ppen kinek is k�lden� el azt a k�pet.

 

xxx

 

   Ahogy teltek a napok, a Rose Hills-i gimi di�kjai kezdt�k �jb�l elfeljteni Lucy l�tez�s�t. A legt�bben m�r nem �lltak meg, amikor leszegett fejjel els�t�lt mellett�k, hogy azt�n a tekintet�kkel v�gigk�s�rhess�k �tj�t, m�g el nem vesztik szem el�l, �s egyre kevesebben besz�ltek arr�l, mekkora cafka is �. Lucy megnyugodva �llap�totta meg, hogy hamarosan ugyanolyan jelent�ktelen �s l�thatatlan lesz, mint amilyen mindig is volt. Ism�t � lesz a Szelleml�ny.

   Az ismeretlen sz�mr�l �rkez� �zenetek azonban nem apadtak el. Mindennap kapott p�rat: volt hogy egym�s ut�n �t�t is, de volt, hogy eg�sz nap csup�n egyet, azt is csak olyan r�videt, hogy a titokzatos SMS �r�j�nak szinte nem is lett volna �rdemes elk�ldenie. Lucy sosem �rt vissza, de id�vel megszerette az �zeneteket, �s szinte v�rta a k�vetkez� �rkez�s�t.

   Az SMS-ekb�l sokmindent megtudott, kisebb-nagyobb dolgokat egyar�nt. A titokzatos �zenetk�ld�zget�je nagy el�sz�retettel osztott meg vele k�l�nf�le inform�ci�kat az �let�r�l, �gy p�ld�ul Lucy tudta, hogy a fi� - merthogy egy fi�val volt dolga - t�nyleg szereti a viharokat, ahogy az akci�filmeket �s a vide�j�t�kokat is, tudta, hogy a kedvenc k�nyve a Zabhegyez�, de egy�bk�nt jobban kedveli Stephen King m�veit, de ezek mellett fontosabb dolgokkal is tiszt�ban volt. Vill�mfi�nak (ahogy � nevezte az SMS-ezget� sr�cot) nem volt testv�re - a h�ga �vekkel ezel�tt meghalt r�kban. Az anyuk�j�val �lt, de k�thetente a h�tv�g�t az apj�val t�lt�tte, aki elmond�sa szerint rendes fick�, csak k�ptelen volt t�ljutni a kisl�nya elveszt�se felett �rzett gy�szon, �s ez�rt a munk�j�ba temetkezett. H�res �gyv�dk�nt dolgozott egy k�zeli nagyv�rosban. Lucy azt is megtudta, hogy maga a Vill�mfi� kicsit t�bb, mint egy �vvel id�sebb n�la, �s hogy egy h�t m�lva lesz a tizenkilencedik sz�let�snapja. Amire rem�li, hogy megkapja apja r�gi Volv�j�t.

    Lucy egyetlen egyszer sem �rt vissza neki, de titkon h�l�s volt, ami�rt ez nem t�ntor�totta el a fi�t a tov�bbi SMS-ezget�st�l. Az �zenetekt�l kev�sbb� �rezte mag�t mag�nyosnak: egy kicsit olyan volt, mintha lenne egy bar�tja. A legjobb az eg�szben az volt, hogy ehhez nem kellett senkit sem �tengednie a maga k�r� h�zott falakon. � nem kellett megb�zzon senkiben - viszont benne megb�zott valaki. �s ez egy eg�szen picit jobb� tette Lucy �let�t.

   Minden egyes nap eltelt�vel t�bbet tudott meg titokzatos bar�tj�r�l. P�ld�ul a fi� az egyik SMS-�ben el�rulta, hogy � is ugyanabba az iskol�ba j�r, mint Lucy, azt viszont m�r nem tette hozz�, hogy melyik oszt�lyba. Pedig Lucy kiv�ncsi lett volna r�. Annyira nagyon kiv�ncsi, hogy az �zenet ut�n legal�bb f�l �r�t t�pel�d�tt mag�ban, hogy vissza�rjon-e neki, csak az�rt, hogy v�g�l ism�t meggy�zze mag�t arr�l, hogy ez ostobas�g lenne. �gy h�t � tov�bbra is n�ma maradt - vill�mfi� mindkett�j�k helyett eleget besz�lt.

   November tizennyolcadik�n, a fi� 19. sz�let�snapj�n, Lucy csak k�t SMS-t kapott. Az els�t reggeli hatkor, egy sz�veg n�lk�li k�pet egy ez�stsz�rke, r�gi t�pus� Volvor�l, a m�sodikat pedig �jjel, alig �t perccel �jf�l el�tt. Egyszer� �zenet volt, m�gis, Lucy sz�m�ra az egyik legmeghat�roz�bb, amit a fi�t�l valaha kapott.

   Igaz�n nem sz�p t�led, hogy m�g csak boldog sz�let�snapot sem k�v�nt�l nekem. Kezdem �gy �rezni, mintha csak �nmagammal t�rsalogn�k.

   Lucy halkan elnevette mag�t. Pedig pontosan ez a helyzet, gondolta mag�ban a mobiltelefonja k�perny�j�re b�mulva. De tal�n itt az ideje, hogy megv�ltozzon.

   November tizennyolcadik�n, �jjel tizenegy �tvennyolc ut�n p�r m�sodperccel Lucy elk�ld�tt egy SMS-t. Egyszer� �zenet volt, m�gis nagyon fontos. Valaminek a kezdete.

   Boldog sz�let�snapot, Vill�mfi�!

 

xxx

 

   Ezut�n a fi� minden �zenet�t v�lasz k�vette. N�ha r�videbb, n�ha hosszabb, �s ha Lucynak olyan kedve volt, csup�n egy smiley-val v�laszolt, vagy esetleg egy k�ppel, de mindig vissza�rt. El�sz�r csak apr�, l�nyegtelen dolgokat. Hogy mennyire szereti az �szt, mert az a legsz�nesebb �s legszebb �vszak, hogy est�nk�nt gyakran rosszul alszik. Azt�n ezeket lassan valami fontoss�, valami �ri�siv� �lltak �ssze, �s Lucy egy janu�ri est�n azon kapta mag�t, hogy k�nnyeit�l maszatos arccal b�mulja a telefonj�t, �s m�g miel�tt meggondolhatn� mag�t, r�nyom a k�ld�s gombra. Azt�n �r�kon kereszt�l marcangolta mag�t, szinte v�resre harapta az als� ajk�t, �s k�zben egyre csak az j�rt a fej�ben, hogy ezt nem lett volna szabad. Nem kellett volna mindent le�rnia. Nem kellett volna elmes�lni egy idegen fi�nak, hogy az apja ma - h�rom hete el�sz�r - �jb�l megverte, mert egy haszontalan szerencs�tlens�gnek tartotta a saj�t l�ny�t. Csak v�letlen�l megbotlott... nem tehetett r�la, hogy �sszet�rte a poharat! Az apja persze nem �gy gondolta. Lucy t�z percen kereszt�l szedegette ut�na a szil�nkokat a tenyer�b�l. Azt�n felj�tt ide a szob�j�ba, lekuporodott az �gy�ra, �s meg�rta az SMS-t. 

   Meg�rt mindent. Azt, hogy a n�v�re mik�nt hagyta el �ket, azt, hogy az anyja gy�gyszerf�gg�, �s azt, hogy � mennyire egyed�l van. M�g Ryanr�l is �rt. K�t �s f�l �r�val k�s�bb kapott csak v�laszt az �zenet�re. H�rom sz�t, �s m�g egyet.

   Minden jobbra fordul. �g�rem.

   Lucy szeretett volna hinni ebben.

 

xxx

 

   Hetekig nem t�rt�nt semmi. Nem v�ltozott a vil�g, semmi sem lett jobb �s semmi sem lett rosszab. Ugyanolyan maradt minden. Lucy napjai cs�ndesen, jellegtelen�l teltek, mind nagyon egyform�n - tal�n csak az SMS-ek k�l�nb�ztett�k meg az egyiket a m�sikt�l. Azt�n valami megv�ltozott.

   Kedd volt. Odakint szakadt a h�, Lucy pedig a mag�ra h�zott pul�ver ellen�re is vacogott a hidegt�l. A k�v�aut�mata fel� tartott, f�lig-meddig Vill�mfi� javaslat�ra, aki szinte azonnal vissza�rt neki, miut�n a l�ny elpanaszolta, hogy mennyire f�zik. Egy k�v� t�nyleg j� �tletnek t�nt. Nem csak �tmeleg�ten�, tal�n egy kicsit fel is �breszten�. Egy egyszer� cappuccino mellett d�nt�tt, �s �pp a kez�be vette a barna m�anyagpoharat, amiben m�r ott g�z�lg�tt a forr� k�v�, amikor megcs�rrent a telefonja. �szt�n�sen ut�na ny�lt, �s csak akkor d�bbent r�, hogy nem �zenetet kapott, amikor megl�tta a kijelz�n villog� r�vid feliratot.

   Vill�mfi� h�v.

   Egy pillantra ledermedt, �s fogalma sem volt, mit tegyen. Vegye fel? De hiszen m�g sosem h�vt�k fel egym�st! Mi�rt pont most, mi�rt pont itt? Tal�n valami baj van? Mi van, ha a fi� csak v�letlen�l nyomta meg a h�v�s gombot? Lucy k�ptelen volt eld�nteni, mit csin�ljon.

   - Szerintem nyugodtan felveheted.

   Lucy �szt�n�sen a hang ir�ny�ba p�rd�lt, hab�r az egy�ltal�n nem volt neki ismer�s. Egy s�t�tbarna haj�, s�t�tbarna szem� fi�val tal�lta mag�t szemben, aki olyan sz�lesen vigyorgott, hogy azt a l�ny egyszer�en leny�g�z�nek tal�lta, �s aki - hozz� hasonl�an - telefont tartott a kez�ben. A sr�c alig lehetett id�sebb n�lva, viszont j� egy fejjel magasabb volt.

   - Szia.

   A fi� fel�je ford�totta a telefonja kijelz�j�t, �s Lucynak egy pillanatra elakadt a l�legzete att�l, amit ott l�tott.

   Szelleml�ny h�v�sa.

  - Arra gondoltam, hogy ihatn�nk egy k�v�t egy�tt. T�nyleg embertelen hideg van itt. - A nevet�se k�nnyed volt �s megnyugtat�, olyan, amit az embernek j�l esett hallani. - Ki gondolta volna, hogy az iskol�nak m�g arra sincs p�nze, hogy t�len rendesen f�tse az �p�letet?

   Lucy k�ptelen volt megsz�lalni. H�napok �ta besz�lgetett ezzel a fi�val SMS-ek sokas�g�n kereszt�l, de valahogy egyszer sem fordult meg a fej�ben, hogy valaha is �ssze fognak tal�lkozni. S�t, hogy val�sz�n�leg m�r tal�lkoztak is ezel�tt valamikor, amikor els�t�ltak egym�s mellett az iskola egyik folyos�j�n. Att�l, hogy ez a fi� ott �llt el�tte, hirtelen minden sokkal val�s�gosabb lett. �s Lucy nem tudta, hogyan k�ne ezt kezelnie, vagy hogy mit k�ne mondania.

   Persze a fi� - valami�rt m�r nem tudta r�venni mag�t, hogy Vill�mfi�nak h�vja - mindkett�j�k helyett eleget besz�lt. 

   - Milyen udvariatlan vagyok! - kapott a fej�hez, mint aki valami nagyon fontosat felejtett el. - Shane vagyok. Shane Sprighton.

   Bar�ts�gosan kezet ny�jtott, �s Lucy elfogadta.

 

xxx

 

   P�r nappal k�s�bb Shane elvitte egy k�zeli kil�t�hoz. Az �reg Volv�j�val mentek, �s a f�l �r�s �t alatt Lucy minden egyes apr� r�szletet megtudott a kocsir�l, b�r a fel�t nem �rtette, a m�sik fele pedig nem igaz�n �rdekelte, de nem akarta let�rni ezzel Shane t�retlen j�kedv�t, �gy hagyta, hadd �radozzon csak a kocsir�l.

   A kil�t� egy�bk�nt nem volt t�bb egy hatalmas sziklaszirtn�l, ami mer�szen beny�lt a k�zeli t�j f�l�, �s ahonnan Rose Hills �p�letei apr� maketteknek t�ntek csup�n, amiket a k�sz�t�j�k �vatlanul sz�tsz�rt a v�lgyben. Igaz�n sz�p l�tv�ny volt, de Lucy nem tudott zavartalanul gy�ny�rk�dni benne. Folyton azon j�rt az agya, hogy mi�rt hozta ki ide Shane. Er�sen k�telkedett benne, hogy csak a kil�t�s miatt.

   - R�gen apa hozott fel ide el�sz�r. - Shane a test�t teljesen a korl�tnak pr�selve �llt Lucy mellett, �s egy pillanatra sem vette le a tekintet�t a t�jr�l. - Thea hal�la ut�n. Azt mondta, itt �gy �rzi mag�t, mint a vil�g egyetlen �ri�sa.

   Lucy nem igaz�n �rtette, mi�rt mondja el neki mindezt Shane, de nem akarta megszak�tani a fi� gondolatait, �gyhogy � is csak cs�ndesen b�multa a t�jat, k�zben pedig a szeme sark�b�l n�ha Shane-re pillantott.

   - Ki�llt velem ide a korl�thoz, �s azt mondta, nyugodtan �v�ltsek, amennyit akarok. �n meg �v�lt�ttem, ahogy csak b�rtam - mosolyodott el halv�nyan a fi�. - Azt hiszem, m�g s�rtam is. J�l esett. Apa is velem �v�lt�tt.

   Lucy �vatosan b�lintott egyet. Nem volt neh�z elk�pzelni a tizenn�gy �ves Shane-t, amint az apj�val egy�tt kiab�lnak az �gre.

   - Egyszer mintha azt �rtad volna, hogy �gy �rzed, elvett�k t�led a hangodat, nem? Hogy az az ap�d, a n�v�red �s az anyuk�d elvette t�led. Hogy az �let elvette t�led. - Shane v�gre Lucyra pillantott. Megv�rta, m�g a l�ny t�tov�n b�lint, azt�n melegen elmosolyodott. - Na h�t, szeretn�m, ha most itt visszavenn�d magadnak azt, ami a ti�d.

   Lucy megh�kkenve pillantott fel Shane-re. Hogy visszavegye, ami az �v�? Nem... az nem menne neki. T�l gy�va volt hozz�. Ezt a mellette �ll� fi�val is megosztotta.

   - Akkor itt az ideje, hogy b�tor legy�l - jegyezte meg komolyan Shane, �s a tekintet�ben olyan er�s elsz�nts�g �gett, hogy Lucy m�r ett�l is b�trabbnak �rezte mag�t egy kicsivel. - Seg�teni fogok neked, �g�rem! Apa �gyv�d. Tenni fogunk valamit az ap�d ellen, j�? K�zdeni fogunk vele. �s az anyuk�dnak  keres�nk egy orvost, aki majd seg�t rajta. Minden rendben lesz. Csak tal�ld meg �jra a hangodat!

   Lucy tudta, hogy Shane minden egyes szav�t komolyan gondolja, �s � elhitte neki, hogy minden rendben lesz. Egy�tt fogj�k csin�lni. Seg�teni fognak az anyuk�j�n, �s ki tudja, tal�n majd a n�v�r�t is �jra felkeresi, ha ennek v�ge. Seg�teni fog neki, hogy � is b�torr� v�ljon. Ahogy Shane is seg�tett neki.

   - K�sz�n�m! - Lucy hangja nem volt t�bb suttog�sn�l, ahogy kiny�lt a fi� kez��rt, �s er�sen megszor�totta. - K�sz�n�m! 

   Azt�n elki�ltotta mag�t.