Már csak 279 nap, vagy hogy is van ez, ugye?

Mert hogy én szeretem imádom az iskolámat, tényleg jó suli, és minden és mindenki csodás, haha, no de azért már most úgy érzem, hogy nekem ez a két nap bőven sok volt az iskoláséletből. Jöhet vissza a nyár. Lassan már ott tartok, hogy felköltözöm a hegyekbe kecsketenyésztőnek, aki egész nap sajtot rág és közben jódlizik, vagy esetleg kiköltözöm egy otthonos kis barlangba, ahova bezsúfolok egy fél Ikeát (milyen különleges lenne már!) és átállok a gyűjtögető-vadászó ősember életformára. Én mondom nektek, (és most nagyon erősen próbálok nem a Bibliára meg a kitárt karú Jézusra gondolni, de nem megy, mert a keresztény suliban tettek róla, hogy a legegyszerűbb félmondatoknál Bibliai képek és történések ugráljanak a szemem előtt) az ősök tudtak valamit. Merthogy ők megúszták a "Né, a kölkök visszajöttek, gyújtsunk a seggük alá!" indíttatású magyardogát, és németből sem kellett indokolatlan szavakat magolniuk, nem úgy, mint nekünk. Továbbá semmiféle titkos kommandóba sem kellett beállniuk, hogy gyanútlan diáknak álcázott ügynöktársukkal végrehajtsák a Mission Impossible-t, avagy a "Foglaljuk vissza szép hazánkat!" ügyet, ahol a haza egy különlegesen semmilyen zöld padot takar, és ahol a szép az "inkább ne firtassuk" kategóriába tartozik. A küldetés indítéka és célja egyébként meg egyaránt szigorúan titkos adat, úgyhogy sajnálatos módon többet nem árulhatok el róla.

Egy kissé "Last night on the earth" feelingem van, ha belegondolok, hogy holnap mi vár rám, úgyhogy igyekszem nem igazán belegondolni, de azért így vasárnap este már nem megy túl jól a dolog, tekintve, hogy itt lenne már az ideje összepakolnom a holnapi napra. Igazából nem is az zavar, hogy holnap megint kelhetek hajnali hat óra háromkor, hogy bebuszozhassak a francos suliba (ó, dehogyisnem, ez zavar), hanem az, hogy csak úgy elrepült három hónap az életemből. Komolyan. Az előbb még június közepe volt, és én örültem a fejemnek, hogy még egy évet túléltem. Most meg...? Most meg megint kezdődik előlről minden, és még rosszabb a helyzet, mint eddig bármikor, mert gyakorlatilag síkhülyének érzem magam, és a nyáron semmit sem tettem ez ellen az érzés ellen. Semmit. Még a kötelezőket sem olvastam el, egyet sem, és bár jó okom volt rá, azért egy kicsit bánt a dolog. (Mi az az én fene jó okom, kérditek ti, ugye? Egyszerű: az ofőnk minden évben felad egy rohadt hosszú listát a kötelezőkről, én meg elolvasom mindent, és a következő évben meg kettőt ha veszünk a felsoroltak közül. És azokat is akkor, amikor már az olvasottak egyetlen betüjére sem emlékszem, szóval újra kell olvasnom az egész könyvet.) A másik oldalon azonban ott van az, hogy hamarosan láthatom a barátaimat, ott lehetek megint az iskolában, aminek azért lássuk be, megvan a jó oldala is, és nevethetek, és csinálhatok baromságokat, és átélhetek felejthetetlen pillanatokat. Csak hát ugye a tanulás, a témazárók, a felelések meg az esszék. Meg a nyelvvizsga, amit szeretnék letenni még ebben az évben. Meg még ki tudja mi egyéb, amire most még nem is számítok. Ez mind arra ösztökél, hogy sikítva pakoljak össze egy bőröndbe, és húzzak el jó messzire innét, hogy aztán egy másik bolygón kísérletialanyként tengessem életemet. Ez a lehetőség most egy nagyon csábító ötlet. Kár, hogy nincs hozzá űrhajóm... talán ha kiállok egy tehénekkel teli rétre, vagy egy gabonamező közepére.

Őszintén már csiciskálnom kéne ilyenkor, mert kezdek éhes lenni, és én rohadtul nem akarok hajnalban zabálni, szóval itt lenne az idő, hogy lecuppanjak a gépről, de előtte még írkálok ide egy pöppet. Egyébként most néztem meg két GoT epizódot, és kezdek ráébredni, hogy én a büdös életben nem fogom megjegyezni, ki kicsoda és kinek kije. Még az egyik kedvenckémnek sem sikerült megjegyeznem a nevét (a fenti szöszire gondolok, ott ni a gifen, aki célzásszerűen szemez a fenti piros ikszecskével - közben rájöttem, hogy a Windowsnál az a másik oldalon van, de túl poénosnak találom az előbbi sort ahhoz, hogy kitöröljem, szóval csak maradjunk csöndben mind, és húnyjunk szemet Gemma hajnali hülyeségei felett). Egyébként meg elhatároztam, hogy legközelebb eljátszom valakinél a "Közeleg a tél" kártyát, ergo majd odaállok az egyik barátomhoz, szépen lassan átölelem a vállát, és nagy komolyan meg sokatsejtetően előadom neki, hogy melyik évszak is következik az ősz után. Kiváncsi vagyok a reakcióra.

Also, megölték Lady-t. Megölték! T_T Hülye neve van/volt/lesz/nincs/nincsenek, de érted. Rémfarkas volt.

Ezt hallgassátok már meg nekem, ha van két percetek.

Ez itt kérem a legújabb Muse szám, a Madness néven. Új album érkezik októberben (ha jól tudom). És akkor most hallgassátok meg ezt is:

Ez itt egy elég régi szám, és élő, szóval gyakorlatilag sehogy sem függ össze az előbbi számmal, ugye? Ugye. Na már most, képzeljétek el, hogy adott egy leányka a nagyvilágban, aki már évek óta koncertekre vágyódik, de a csúnya gonosz szülei (akik amúgy se nem csúnyák, se nem gonoszak, de ugye értjük, hogy drámai hatás mindenek felett...) csak nem engedték el semerre. Ugyanakkor egy világszerte ismert együttes, mely brit földekről evezett nemzetközibb vizekre, úgy tűnik, főhősnőnk apró hazácskája felé veszi az irányt pár hónap múlva, hogy koncertet adjon az itteni emberkéknek. A lányka szülinapja, és vele együtt a koncertjegy megkaparintásának az esélye is vészesen közeleg, de ez a nagyszerű ünnep még jóval az új album megjelenése előtt fog bekövetkezni. Egy szó, mint száz, drága főhősnő nem igazán kedveli a dupstepnek és egyéb hasonló finomságoknak címkézett zajokat, de igazán szívesen tombolna az egyik kedvenc együttesének élő koncertjén. A bonyodalom tehát adott: úgy tűnik, az esély megvan a jegyekre, a kérdés csak az, kellenek-e?

Vagy valami ilyesmi, de igazán, a dolog ennél azért bonyolultabb. Kezdjük például ott, hogy nekem fel kell majd jutnom valahogy Pestre, meg aztán ott van az is, hogy egyedül nem is engednek, meg nem is megyek. A barátaim közül azonban senki sem olyan nagy Muse fan, hogy velem jöjjön (na jó, talán egy vállakozó szellemű barátosném mégis csak van), én meg nem tudom, milyen lehet az apáddal a hátad mögött csápolni az első sorban. Plusz, félek, hogy a Muse új albuma a kelleténél kicsit elektrósabb lesz, (ezt itt nem igazán tudom minősíteni, még úgy sem, hogy közben tudom, Matt egészen durva hangokat képes kicsikarni a gitárjából) és hogy a novemberi előadásukon nagyrészt csak ilyen eldupstepesedett számokat fognak játszani. Mert hát így szokás, ha épp most másztál ki a stúdióból, kezedben az új albummal, nem? Szóval bárki is vagy, ha elolvastad ezt a pár sort, és voltál már koncerten (akármilyenen), kérlek, KÉRLEK, oszd meg velem bölcs véleményed és/vagy tapasztalataidat. Mert szükségem van rájuk. Köszönöm.

Szeretem a Mardekárt. Szeretem Draco Malfoy-t. Szeretem Scorpius Malfoy-t is. Szeretem Bellatrix Lestrange-t. Szeretem a Black családot, és Tapmancs az örök favoritom (tudom, neki nincs sok köze a Mardekárhoz meg a mostani kinézethez, de na). 

Szóval ezek az indokok bújtak meg a döntésem mögött, amikor írtam Nikréciának, aki kedvességből ingyen desingkészítést vállalt, hogy én ilyen mardekáros kinézetet akarok. Hát megkaptam :D Köszönöm neki, nagyon szép lett! 
Egyébként nem tudom, ki mennyire ismeri a Pottermore-t, de én már egy ideje fent vagyok ott is, (nem abból az időkből, amikor csak néhány kivételeset engedtek be, hogy bétázzon) és gondolom nem meglepő, ha kijelentem, hogy ott a Mardekár csapatát erősítem - igaz, nem sokkal... béna vagyok a párbajban és a főzőcskében is. A nevem egyébként WitchMirror13997, és nagyon nem szeretem, de ez van. Ha valaki akarja, nyugodtan vegyen fel a barátai közé! Nem harapok, csak ütök.

(Igen, jól látjátok, néhány bejegyzés varázslatos módon eltűnt. Ez azért van, mert túl sok volt a kép ahhoz, hogy átméretezzem és/vagy nem tudtam átméretezni őket. Vérzik értük a szívem. Jáj.)

((A következő kinézet valószínűleg megint zöld lesz. Lokis. De az is lehet, hogy Tony Stark lesz a főtéma. Vagy valamilyen egészen más Stark...))

(((Miért jutott az eszembe az, hogy a sok zárójel egymás mellett úgy néz ki, mint valami parabola antenna, mikor nem is?)))