Na, hazajöttem a táborból. Röviden és tömören jó volt, bővebben nem hiszem, hogy valaha is kifejtem, (hulla vagyok, későbbiekben meg lusta) úgyhogy megdoblak titeket egy zenei bejegyzéssel. Ezek itt alantabb mind-mind magyar zenék, mert az ilyen nyári táborok után mindig rám tör a magyar alt. rock világának felfedezése iránti vágy, szóval akkor most hallgassunk egy kis hazait.

(Azt hiszem, Vitaly Orlov örökké a kedvencem marad. És nem csak azért, mert Jared Leto játsza. Egyébiránt meg Jared Leto movie estet akarok tartani. Talán majd a fantasy filmes est után.)

Péntekig táborban vagyok, szóval addig tuti, hogy nem jelentkezem. Csak ennyit akartam közölni, most viszont sprintelek csekkolni a táskáimat, remélem nem felejtettem ki semmit.

Az erő legyen veletek, meg a folttisztító, és ez a bölcsesség most nagyon mélyről jött.

Ez a fő hírem, és ezért írtam meg címként, de egyébként nem sok köze van a mostani bejegyzésemhez. Csak annyit akarok mondani, hogy ez a bizonyos novella az Akkordok nevet viseli, és ami történetesen egy seggfej gitáros életéből szemezget, és ami talán egy pöppet elvont. Vagy nem tudom, ez szerintem egy írási stílus, vagy hogy mondjam na. Mindegy, ha valaki kiváncsi a művemre, az kattanjon rá a könyvtár menüre. Kritikát mindig szívesen fogadok (ide a blogba, oda a chatbe, vagy amoda a véleményezdébe).

És akkor here comes the challenge:

12. nap: Kedvenc focicsapatod

Hát nem igazán követem a focit, általában csak az ilyen bazieventeket követem, mint a világbajnoskágot, vagy az EURO AKÁRHÁNY-at, de egyébként spanyol és olasz drukker vagyok, meg egy kicsit portugál is (Veloso és Ronaldo végett). De az abszolút fav focista természetesen örökké Iker Casillas marad.

14. nap: Terveim a jövőre nézve

Uh. Közeljövő: elérni végre Nikit telefonon, bekapni valamit, írni pár sort, lefeküdni.
Kicsit távolabb: diploma, olaszországi élet, írói állás (Angliában kiadott könyvekkel, mert én ilyen nyakatekert vagyok), szép család, egy halomnyi kutya meg egy tengernyi macska.

15. nap: Álompasid

Jaj nee, ehhez a komplex témához én most fáradt vagyok. Oh gawd! Ah. Először is kezdjük azzal, hogy a külső is fontos, oké? Az, hogy csak a belső számít, meg ilyesmi, legtöbbek szájából nem több, mint  egy nagyon olcsó duma. Persze én is úgy gondolom, hogy elsősorban a belsőségeket (höhö, a beleket meg a szívet) kell nézni és értékelni, de na. Számomra a külső is számít. Tehát most két részre bontom a válaszom.
Külsőleg: Nálam mindenképp magasabb fiú, úgy nagyjából 170-180 körül, kócos (vagy zselézett, mindegy) sötét haj, lehetőleg fekete, de a barna ugyanolyan szép és jó, pofátlanul zöld szemek. (Még a nagyon-nagyon-nagyon sötétbarna szemszín is bejön, de a zöld mindent visz.) Legyen szálkás, hadd lássam azokat a has-és karizmokat! A napbarnított bőr is jó pont, ahogy az is, ha kedveli a bőrdzsekiket, a sötétebb színeket, és úgy a rockos/punkos öltözködést. A bakancs kötelező, és ha még dögcédula is lóg a nyakában, akkor a férjemnek nyílvánítom.
Belsőleg: Hasonlítson hozzám, ez fontos szempont. Legyen kedves, figyelmes, bla bla bla... én is a standard dolgokra vágyom, mint a legtöbb lány. Amit még nem bánnék, az némi gúnyos modor vagy egy csipetnyi pimaszság, legalább tudnánk egymást szivatni. Továbbá fontos, hogy intelligens legyen, de az elsődleges dolog mindenképp az, hogy ténylegesen szeret-e, vagy sem.

16. nap: Ha holnap vége lenne a világnak, mit csinálnál a földi életed hátralévő idejében?

Hm... hát mindenképpen összevesznék pár emberkével, akiknek már meg kéne mondja valaki a tuttit. Hú, de jól esne levágni egy kisbeszédet arról, hogy mennyire ostobán és öntelten viselkednek...! Na ja, álmok. Egyébként valószínűleg megcsókolnék valakit a jelöltek közül, aztán meg hosszan elbeszélgetnék a vallomásos részbe említett sráccal. A családommal és a barátaimmal lennék, ilyesmi.

17. nap: Mi szeretnél lenni ha idősebb leszel?

Boldog. Egy boldog, jól élő író, vagy valami hasonló mesebeli lény.

A cím magáért beszél, na meg az is, hogy jelenleg épp nektek pötyörészek. Ebből a két dologból még egy agyvérzéses tyúk is képes levonni azt a tényt, hogy itthon csücsörgök (egeen. tudom, hogy nincs ilyen szó) és vígan verem a Mac-em klaviatúráját. Egy szó mint száz emberek, visszatértem a kurtafarkú nyaralásról. Juhééj. Nem tudom ki hiányolt, de én hiányoltam az oldalt. 
Naa már most. Dacára annak, hogy az agyi működésem még nagyon kezdetleges így az éjjeli kettőkor történő lefekvés és a hajnali nyolc kitudjamárhányperces felkelés után, úgy döntöttem, rittyentek nektek egy csinos kis beszámolót a nyaralásról, mert hát ugye ez egy blog. Tudom, jól álcázom, meg minden, de akkor is. És ha már blog, akkor legyen blog. (Látjátok? A gondolataim kábé olyanok, mint a lassan vánszorgó internet: marha sok időbe telik, míg kiötlök valamit, és ha netán mégis sikerül, akkor tuti fix, hogy hibásan töltöm be.)
Szóval, lets do it! Nike reklám letudva. Igazából napokra bontva akartam nektek elmesélni a hetemet, de ahhoz túl lusta vagyok, úgyhogy csak összehányok itt pár infót, és kész. Mint alantabb említettem már, horvátba mentünk, egészen pontosan Krk szigetére, Krk városába. Hjaj, a horvátok milyen kreatívak névválasztás terén!  Szokásunk szerint kempingeztünk, sátorral meg minden egyéb finomsággal, csak hát úgy indultunk neki az útnak, hogy minden kemping azt a visszajelzést küldte, hogy nincs szabad helyük, meg ráadásul nem is biztos, hogy a sátor összes része be van pakolva a csomagtartóba, de segáz. Kit izgat? Majd alszunk a híd alatt. (Ez bezony egy reggeli, fáradt és tökéletesen véletlen rím. Heh.) Hát végül kiderült, hogy a kempingeseknek mégis van helyük, nekünk meg mégis van sátrunk, úgyhogy halleluja. Sátor fel, család ki a tengerpartra, szokásos első napi program, vacsorával megspékelve egy közeli éttermeben, ahol apának sikeresen kitört a fél foga. Aha, így ahogy mondom. Jó ég, én annyira rosszul lettem, mikor szegény kiköpte a tenyerébe azt a fogat! Közel voltam az ájuláshoz, pedig hát nem vérzett, meg semmi, apának még csak nem is fájt. Egyszerűen kiesett a fél foga. Belőlem meg egyszerűen kiment az összes szín.
A fogas kaland után másnap találkoztunk a másik családdal, akikkel együtt nyaraltunk. Ők apartmanban laktak, de marha közel voltak hozzánk, szóval egész jó volt. Annyit fürödtünk, hogy kezdtem úgy érezni, lassan két lábon járó nyalósóvá változom. Szerdán tettünk egy hajókirándulást a szigetek között, - sok halat láttam, meg sirályt (a kezünből ettek), de a beígért keselyűk és delfinek elmaradtak. Hazug csalók!  Nagy élmény volt, ahogy a tegnapi plitvickai (még mindig nem tudom, hogy mi a rendes neve... Plitvica? Plitvicka? Plitvice???!) kirándulás is. Kiskoromban már végigjártam egyszer ezt a tórendszert, de abból egész pontosan nullára emlékszem, úgyhogy nekem ez a kirándulás olyan volt, mintha Pervollal mostam volna. Gyönyörű volt, amúgy. Az a sok tó, a szédítően kék vízükkel, meg a békésen úszkáló halakkal (a másik család elvileg látott embernagyságú halat az egyik tó közepén)! Nem bántam meg, hogy tulajdonképpen lejártam érte a lábam. 
Így utoljára még megemlíteném egy másik hatalmas élményemet. Nem tudom, ki tudja, mi ennek az igazi neve, de voltam speedboat-ozni. Ez annyit tesz, hogy jó pénzért becsücsültem egy gumicsónakba, aminek a hátuljára két bazinagy motor volt szerelve, plusz jó erős hangfalak, és kimentem a tenger közepetájára, ahol a csónakos csávó aztán bólyákat kerülgetett. De valami eszméletlen sebességgel. Talán hülyeségnek hangzik, de nekem, vagyis egy olyan embernek, aki amúgy is él-hal az ilyen adrenalinnövelő dolgokért, maga volt a felhőtlen szórakozás. Leírhatatlanul király volt, ahogy a csónak száguldozott, mögötted a Sinnerman üvöltött, (ezt megismételném. SINNERMAN. Gyakorlatilag Moriarty theme songja. Tudjátok mennyit dobott a kedvemen, mikor megszólalt ez a szám? Majdnem fejest ugrottam a vízbe.) te meg majdhogynem merőlegesen szemezel a tengerrel. SUPER AWESOME! Ha van lehetőségetek, egyszer mindenképp próbáljátok ki ezt a dolgot.
Ezzel zárom soraimat, már túl fáradt vagyok ahhoz, hogy tovább ragozzam a nyaralásomat, pedig jó volt. Valószínűleg ma még kaptok tőlem legalább két bejegyzést, mert Amy-től kaptam egy díjat, (ezúton is köszönöm neki) plusz ugye a lemaradt challenge. Most viszont távozom. Arrivederci.

Holnap hajnalban már úton vagyunk Horvátország felé, úgyhogy ma jöttem elbúcsúzni, vagy legalábbis tudatni azzal a pár emberkével, aki talán olvassa a bejegyzéseimet, hogy miért fogok eltűnni bő egy hétre. Szóval nyaralás, igen. Tegnap úgy 5 órányi kiabálás után sikerült eldöntenie a családnak, hogy megyünk. Nehéz volt összeszervezni, mert anya egy másik családot is beszervezett, szóval duplán kellett feldolgozni az információkat, de végre csak kibogozták a dolgokat, és döntöttek. Ma is őrültekháza van nálunk, takarítunk, pakolunk, vásárolni megyünk, etc., szóval mind rohangászunk, mint mérgezett pók a falon. De legalább lesz egy hétnyi kikapcsolódásunk együtt :D

Előreláthatóan aug. 4.-éig nem vagyok! Utána sem nagyon, mivel 6.-ától meg táborban vagyok.

Legyetek jók, meg minden (:

10. nap: Mi a kedvenc idézeted?

Sok van, de nem ilyen nyálas izébizék, amit féjszbúkra szoktak kiírni az emberkék, plusz lusta vagyok most úgy igazán eldönteni, melyik a kedvencem, úgyhogy adok nektek egy BBC Sherlcok idézetet:

Don't talk out loud. You lower the IQ of the whole street.

Meg így a végére egy videót, a kedvenc és egyetlen tanácsadó bűnözőmről: