Azt ne mondd, hogy ELTE, mert akkor... hello! :D Jó még nem biztos, de na. Én is Budapestre megyek. Mennék. Igyekszem menni. És nem, egyidősek vagyunk, amennyire tudom, szóval vicces, hogy idősebbnek gondoltál. :D

Amúgy ez már csak ilyen pofátlan kérdés, de jelenleg benne vagyok a témában és muszáj megkérdeznem, hogy albérletbe költözöl? Mert ha igen, elárulnád, hogy hol/merre találtátok? :D Mert elvileg én is, csak még nincs semmi konkrétumunk, és azt hiszem, ideje lenne elkezdeni a keresgélést valamerre. Különben szeptemberben egyetemista és hajléktalan leszek egyszerre. :DD

Én is épp érettségizem , végül szabad bölcsész leszek ( ami azt gyanítom, hogy a későbbiekben munkanélkülit jelent :D) , de legalább azt tanulhatok, ami érdekel. Szóval nyáron felköltözöm Pestre és úristen, kezdek egy új életet, de eléggé kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz. (Egyébként nem tudom miért, de valahogy mindig 2-3 évvel idősebbnek képzeltelek, ezek szerint indokolatlanul :'D).

Hát én már inkább csak magamnak írok, bár sosem írtam sokkal több embernek magamon kívül, szóval ez nem nagy változás, azt hiszem... :'D Egyedül a blogolást folytattam, azt meg sosem tetkintettem igazán írásnak valamiért. Viszont nagyon örülök, hogy te nem adtad fel, remélem egyszer majd a kezembe vehetem és olvashatom a kész regényedet. Durva érzés lesz, azt hiszem. :D

Én jelenleg amúgy épp érettségizgetek, végül a pszichológia mellett döntöttem, úgyhogy ha jól megy, szeptembertől azt fogok tanulni. Fogalmam sincs, mennyire fog feküdni nekem ez a pálya - de megpróbálom, mert ez tetszik, ezt szeretném. Szóval meglátjuk. :)

Úristen, válaszoltál. :D

Őszintén szólva nem gondoltam volna, és ne haragudj, amiért rád hoztam a frászt. Igen, nekem is marha furcsa leírni ezt a nvet, hogy "jons", szerintem már ezer éve ki se mondtam, még a fejemben sem.  Körülbelül úgy érzem, mintha időutaznék. Képzeld, én még mindig írok, és még mindig ugyan azt a történetet, csak valamely sokadik részét, közben, pedig fáradhatatlanul stilizálom és kiadókkal társalgok róla, ami egyébként tök komolyan hangzik így leírva. Nem tudom, hogy bárki, aki valaha blogolt, megőrizte-e azt álmát rajtam kívül a "valóságban", hogy író lesz. Mindenesetre én még most is eme gyerkes fantáziát űzöm. 

Hát veled mi lett? Valami dereng, hogy egyszer anglisztikát említettél, de már nem emlékszem. :)

Bocs, hogy így letámadlak, de el se hiszem, hogy válaszoltál. Ez nagyon durva. :D

Jóságos élet. 

Jóságos élet.

Először is, de, rohadtul rám hoztad a frászt, de amint ebből az érzésből kilábaltam csak a vigyorgás maradt meg. Basszus, nem gondoltam volna, hogy még bárki is olvassa/látogatja ezt a kihalt, rég elhagyott blogomat. Főleg nem te. 

(Baszki, hatalmas sokk ért, bocs az össze-visszaságért :D)

Nem is vagyok benne biztos, hogy válaszolni fogsz, de azért remélem hátha. Jó lenne. Csak mert én is emlékszem rád, de még hogy - szerettem olvasni a blogod, a történeteidet is. Emlékszem egy érdekes, talán fantasy talán más alapú regényedre, a két ikerre, a kissrácra, aki egy angyal volt (?, asszem :D), és hogy mennyire irigyeltem amiért ilyen kitartóan, ilyen eredetien tudsz írni. Szerettem rólad, felőled hallani. 

Szóval örülök, hogy valami furcsa véletlen (vagy egyáltalán nem véletlen) folytán ismét ide vetődtél és írtál nekem. Sokáig tartott, de feltűnt. Baszki. Nem hiszem el :D

Azta, furcsa volt ismét leírni ezt a nevet, hogy Gemma. Rég nem ezt használom. Szinte nem is vagyok benne biztos, hogy ez volt az a név, amint ismertél. Az viszont tuti, hogy a novellák írója, az én vagyok. Fogalmam sincs, hogy ástad elő őket, de örülök neki. És örülök, hogy írtál nekem. Kicsit olyan, mintha a múltam írt volna, hülyeség, de így érzem. Remélem vissza térsz még kísérteni. :D