Caffeine Cold2013.11.25. 20:19, Gemma
Őszintén nem csináltam semmit ebben az elmúlt egy hónapban. Azaz semmi különöset nem. Szóval semmi speciális kifogásom sincs, hogy miért léptem le a színről Barcelona után, mert egész egyszerűen csak nem éreztem magamban elég kedvet ahhoz, hogy én ide feltoljam a pofikámat. (Egyébként Barcelona eszméletlenül csodálatosan hiperszuperjó volt, és repülni is nagy élmény volt. Gaudí meg egy kicseszett zseni, a Sagrada Família majdnem könnyeket is csalt a szemembe.) Gyakorlatilag Barcelonából állt az őszi szünetem, úgyhogy erről ennyit is, - majd pár képet felteszek azért, hogy fájdítsam a nép szívét háháhá - a novemberem meg filmekből és könyvekből áll(t eddig), természetesen ipari mennyiségű forrócsokival megspékelve, többek között elolvastam a Nagy Gatsby-t, a Harcosok klubját meg az Alaska nyomábant John Greentől, mint ahogy az látszik is a blog jelenlegi (rohadtszar) megjelenésén, filmügyileg meg a Thor 2-vel lettem több, plusz a Madagaszkár 3-mal és a Harcosok klubjával. Az utóbbi még meg is ihletett, kapott tőlem egy jó 12 oldalas ficet. Ha minden jól megy pénteken a Nagy Gatsby-t is megnézzük a többiekkel, a Szemfényvesztőkre meg hajlandó vagyok beáldozni durva háromezer forintot, mert ez csodálatosan olcsónak számít a többi DVD-hez képest. Így is pofátlanul drága, de alright. Mindent a szórakozásért.
Szombaton meg Futótűzre megyünk a Petráékkal (végre), de addig még valahogy túl kell élnem ezt a bitangpusztulatosan fostos hetet, melynek negyedik nyomoronc kis napján ismételten írunk egy játékosan könnyed fizikadogát, oda se neki, a legutóbbi is csak hármas lett. FUCK HŐTAN. Annyira, de annyira nem érdekel a fizika, hogy gyakorlatilag előbb próbálnám meg lereszelni az ujjaimat egy körömreszelő segítségével, minthogy elmerüljek a belső energia változásának csodálatos rejtélyeiben. PLS NO. És akkor még jövőhéten javítózzak is, hogy azt a szar hármast valamennyire feljavítsam. Természetesen.
Bocsánat, amiért nem voltam.
|
Szellem vagyok. És ezt a blogot kísértem. Kicsit nekem is furcs érzés, ami azt illeti, mert felhagytam mindennel, ami nem a valóságban történik, értsd, a blogolással is. És a látogatásukkal is. Tök kész vagyok magamtól, de valahol biztos azt remélem, hogy egyszer majd látod ezeket. Bár erősen gyanítom, hogy erre nem kerül sor. De hé, ki tudja?
Mindig is kísértet akartam lenni.