2013.05.30. 21:05, Gemma
Omfg, you guys! Nem hiszem el, hogy én tegnap este ott voltam, nagyjából négy-öt méterre Billie Joe-tól, ÚRISTEN. ÚRISTEN ÚRISTEN ÚRISTEN. Huh... Na jó. Mély levegő, Gemma! Így ni, oké. Nyugodt vagyok. (Oké, igazából nem.) A tegnapi nap finoman szólva nagyot szólt. Az egész egy nagy rohanás volt, de komolyan mondom, a tegnapi este minden idegeskedést megért. Csodás volt. Még akkor is, ha egyszer majdnem ott leltem halálomat a tömegben :D
LÁTTAM A GREEN DAY-T ÉLŐBEN!
(Fuck yes)
Egyébként durván háromnegyed órát álltunk sorba a Golden Circle Eingang E-jénél, mert a security bácsik nagyon ráérősen nézegették a jegyeket, plusz mindenkit meg is motoztak, szóval sajnos az All Time Low elejét csak kintről hallottuk. Egyébként meglepett, hogy nem játszottak valami sokat, (szerintem max. negyvenöt perc volt az egész) meg hogy ők voltak az első előzenekar. Mindenesetre a Weightlesst és a Reckless and the Brave-et már a megérdemelt helyünkön hallgattuk végig. Először csak a GC középtájékán tébláboltunk, de aztán Alex (az ATL drága cukipofa énekese) felszólított minket, hogy hé, látni akar egy kis pogózást, a Lilláék meg erre rögtön meg is indultak, és benyomakodtak jó előre. Én is előre akartam menni, de Niki (akinek ez volt az első koncertje, how fuckin' cool is that?) szó szerint rámordított, hogy ő aztán nem megy pogózni, és ott ne merészeljem hagyni egyedül, szóval mi az egész All Time Low koncertet kicsit messzebbről láttuk. De! DE! Aztán mégis befurakodtunk (végül nem volt olyan gáz a pogózás) a Lilláékhoz, és bakker. A Niki elkapott egy All Time Low-s pengetőt. Hú, de irigy vagyok rá :D (Főleg azért, mert ő egészen addig azt sem tudta, mi fán terem az ATL, ejhaj.) Egyébként a fentebb említett számok mellett még játszották a Dear Maria-t meg a Damned If I Do Ya-t is. Ah, állatiak voltak! Alex olyan cuki volt, elkezdte mesélni nekünk, hogy ő bizony feleséget keres, szóval nyugodtan jelentkezzünk. :D Mert hogy ő majd főz az asszonyra, mosogat és takarít is, és persze jó sokat fognak szexelni. Kész volt :"D Jack meg benyögte, hogy "I'm looking for a girlfriend or a boyfriend after this show!" OUCH, you big dork. ILY.
Szóval utánuk jött a Baseballs, ilyen 60 évek style rockabilly-je, német (vagy oszrák?) kiadásban. Meglepően aranyosak és jók voltak, igazán király hangulatot rittyentettek össze így GD előtt. Fél nyolcig játszottak, aztán negyed kilencig üres maradt a színpad. Akkor viszont egy nyuszi felvonult a színpadra, jól felheregelt minket, ééés aztán voilá! Billie Joe, Tré Cool, Mike Dirnt és a többiek felvonultak a színpadra. Nem meglepően a 99 Revolutionsszal nyitottak. Éés még mielőtt elkezdenék minden egyes számról egyenként ömlengeni, inkább bemásolom ide a full setlistet. (Amúgy lejátszották az egész Dookie-t. AZTA :D)
Blitzkrieg Bop
(Ramones song)
99 Revolutions
Know Your Enemy
Stay the Night
Stop When the Red Lights Flash
Letterbomb
Oh Love
Holiday
Boulevard of Broken Dreams
Stray Heart
Dookie
Burnout
Having a Blast
Chump
Longview
(Last verse sung by a fan)
Welcome to Paradise
Pulling Teeth
Basket Case
She
(Guitar played by a fan)
Sassafras Roots
When I Come Around
Coming Clean
Emenius Sleepus
In the End
F.O.D.
St. Jimmy
King for a Day
Shout / (I Can't Get No) Satisfaction / Hey Jude
Minority
Encore:
American Idiot
Jesus of Suburbia (ASDASUFHISDJ!!!!!)
Brutal Love
Szóval ezeket mind hallottam élőben. ÚRISTEN. Durva belegondolni. :D És a legjobb, hogy nagyon közel voltunk a színpadhoz. Ilyen 5-10. sorban, mikor hol, szóval ha épp nem takarta ki a tömeg fullosan BJ angyali arcát, akkor őt mindig nagyon jól láttuk. Tré az már más kérdés, ő megbújt a dobok mögött (hú, meglepő), és Mike is kicsit kívül esett a látókörömön, de volt, hogy őt is vagy öt percen keresztül bámultam. Egyébként meg a tömeg nagyon brutális volt, legalábbis ahol mi álltunk, ott igen. (Azt hiszem jó érzékkel kifogtunk a kemény magot.) Állandó jelleggel tapsoltunk, sikítoztunk, üvöltöttük a szöveget és ugráltunk, mint az őrültek. Ez mind szép és jó, csak akkor nem volt ilyen rózsás a helyzet, amikor valami segg úgy gondolta, jó lenne egy kis hardcore pogó, és szépen elkezdte löködni a tömeget körülöttünk, aminek az lett az eredménye, hogy vagy húsz ember vészesen megdőlt. Felém. Well fuck, én kerültem alulra + majdnem a földre. A Lilla szerint (aki rögtön utánam kapott, hál' istennek) így visszagondolva némileg vicces volt, ahogy kétségbeesetten kiabálom, hogy NE NE NE NE!, de akkor és ott nem volt vicces a helyzet, na. :"D Kissé bepánikoltam. De amúgy abból a szempontból meg rohadt pozitív élmény volt ez a majdnem agyontaposásos elhalálozás, hogy megtapasztaltam, a tömeg java mennyire igyekszik figyelni a többire. Valahogy így volt a felállás: én éreztem a halálfélelmet, a többiek szemében meg láttam, amikor kinyúltak értem, hogy elkapjanak. És el is kaptak. Egy pillanat alatt ismét fent voltam, és az egésze egyébként nem tartott tovább három-négy másodpercnél, de akkor is félelmetes volt. Főleg így, hogy én a Muse koncert után meg voltam győződve, hogy a tömeg képes szofisztikáltan szórakozni. Hát ja. :D Különben meg elég sok osztrák segg közé szorultunk, néhány alak úgy felidegesített, legszívesebben lekevertem volna nekik egyet. Mondjuk aztán Billie hangja azért sikeresen elvonta a figyelmemet a hülyegyerekekről.
BJ különben nagyon tündéri volt a drága, csomót mosolygott és látszott rajta, hogy élvezi a koncertet (ahogy Tré és Mike is), sokszor minket is bevont az éneklésbe, és három mázlis kölyköt még fel is hívott a színpadra. Az első egy (elvileg) magyar csávó volt, aki olyan aranyos volt, ajh! :D Odament Tréhez, és rácsapott a cintányérra, mint valami izgatott kisfiú, aztán meg megpuszilta Trét. Billie különben beszélgetett ott vele valamit, aztán meg megkérte, hogy fusson neki, és ugorjon a színpadról a tömegbe. Hát mit mondjak, örültem, hogy nem én álltam ott, ahova érkezett. (Egyébként senkinek sem lett baja.) Másodjára egy csajt hívott fel, akitől még meg is kérdezte, hogy tudja-e a szövegét a Longview-nek, de persze nem tudta. -.- A harmadik alkalommal meg szintén egy srácot hívott fel - a nyakába akasztott egy gitárt, és együtt játszották a She-t. Na ő, ő tudta, mi a pálya! Simán lenyomta a számot, még Billie is meglepődött, milyen jól játszott (legalábbis én úgy láttam, hogy meglepődött xD), a végén pedig oda is adta neki a gitárt. Hogy vigye el magával. A MÁZLIS!
Szóval eszméletlen egy esténk volt. Hajnali kettő körül feküdtem le, és ma meg tiszta fáradt voltam (kétszer bealudtam az órákon, de segáz). Plusz a sípcsontomon jelentkezett egy pretty kis lila folt, egyedüli jelként, hogy bizony majdnem agyonnyomattam magamat a tömeggel. A hátam amúgy rohadtul fáj, és a nyakam is, de tudjátok mit? ROHADTUL MEGÉRTE :D
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés