Csak egy gyors post erejéig jelentkezem, mert amúgy haldoklom a melegben, és idetapad a hátam a bőrkanapéhoz. Ráadásul nincs mit mondanom, a napom eseménytelenül telt. Nem csináltam mást, minthogy elszaladtam (kétszer, mert hát miért is sikerült volna elsőre) a dokihoz, hogy adjon nekem táborozási igazolást. Volt némi fennakadás, de azért csak megkaptam azt a drága kis fecnit, szóval vigyázat világ, most egy két hétig táboroztatható vagyok, muhahaha!  A nagymamámhoz is ellátogattam, mert péntek az én napom az ő napja, mindig meglátogatom, ha épp ráérek. Amúgy meg gondolom mindenki tudja, hogy ma kezdődik az Olimpia, úgyhogy az esti programom megvan. Imádom az olimpiai nyitányokat nézni, olyan szépek. Tiszta csicsa meg minden, de tényleg lenyűgöző. Tényleg, tényleg. Kiváncsi leszek, hogy az angoloknak sikerül-e felülmúlniuk a pekingi Olimpiát.

09. nap: Mutasd be a legjobb barátod!

Ümm. Alacsony, szőkésbarnás haj, szép kék szemek. Az apja előszeretettel nevezi kentaurnak, mert rövidek a lábai, és szerinte az alkata hajaz egy póniéra, már ebben a tekintetben. Amúgy nagyon kedves és szeretetreméltó lány, imádom. Ő az, akiben tényleg megbízom, és aki tényleg nagyon sokat jelent számomra. Felettébb kitartó, nagyon irigylem tőle ezt a tulajdonságot. Egyébként nagyjából 4-5 éves korom óta ismerem, mindig mellettem volt, és remélem, mindig mellettem is marad. (: