Szóval tegnap megígértem, hogy folytatom a hétvégém leírását, és mivel közben eszembe jutott, hogy kihagytam pár igen fontos részletet, (szám szerint egyet, de az hülyén hangzik, hogy egy igen fontos részletet) ezért most megint itt vagyok. Hogy mit hagytam ki? Életem egyik komolyan meghatározó mozzanatát, ami talán örökké lelkemre nyomta bélyeget, és megváltoztatta a világnézetemet. Just kiddin'. Starbucksban jártam. És igen, tényleg marha rég áhítoztam a híres üzletlánc kávéja után, de azért pár korty vanilliával és fahéjjal ízesített csoda még nem változtatt meg drasztikusan. Csak majdnem. Szóval igen, voltam az Aréna Starbucksában, ahol egyébiránt tök kedves kiszolgálást kaptam - meg egy adag meglepettséget is. Felvázolom a helyzetet:

Én: Kérnék egy vanilliás cappucinót (vagy már nem tudom, mi volt az). Koffeinmenteset.
Szépen mosolygó (srác) kiszolgáló: Rendben. Megkérdezhetem a nevedet?
Én: Öööö... cukorral?

Hát ja. Hiába voltam vele tisztában, hogy külföldön ez a módi, azt hittem, itt a világ végén, Európa közepén valahogy nem így megy. Tévedtem. Végül csak sikerült kinyögni a nevemet, (nagy zavaromban a teljeset... bravó én!) és a kávémat is megkaptam, szóval összeségében nagyon pozitív benyomást kaptam a Starbucksról. És a kávé is finom - meg a frappéjuk is, de ez más tészta.
Na tehát, ezt hagytam ki a szombati programból, most viszont kitérnék a hétfői napomra is. Mivel az én családom egy napig is képtelen megülni a fenekén, aznap Pandorfba mentünk - a cél az volt, hogy apának vegyünk egy farmert, amibők közben kettő lett. Én meg nagyon sok pénzt elszórtam. Hát ezért (is) utálok én vásárolgatni! Rögtön kirepült az ablakon a pénzem jórésze, és a röhej az, hogy még azt sem tudom igazán megmondani, hogy mire. Mármint persze, egy fekete bálozó ruhára meg egy jeggings-re, (aki ugyanolyan értetlenül áll a titokzatos szó előtt, mint akkor én: jeans + leggings = jeggings) de azok valami eszméletlen drágák voltak. De megérte. A két katonai beütésű hosszú ujjúval, meg a marha király barna bakanccsal, amit még vettünk, egyszerűen paszentul néz ki a jeggings. És ezzel a vásárlás nagyjából másfél hónapig letudva számomra.
Este, mint tudjátok, és mint valószínűleg nem tudjátok, búcsú volt a mi kis városkánkban, ahova feltétlenül ki kellett mennem, úgyhogy én meg még hét őrült kivonultunk a nagy rétre, ahol a mini-vidámpark volt felállítva. Mint ahogy az ilyenkor lenni szokott, mindenféle hülyeségekre felültünk, (jól be is vertem a fejemet az egyik miatt) igazából nem lényeg, hogy mire - jó napunk volt. Egészen negyed tizenkettőig voltam kint, de a végén már csak beszélgettünk a srácokkal a gördeszkás pályán ücsörögve. Meg táncoltunk... valószínűleg a fél város hülyének (ill. részegnek) nézett minket, de no problemo, mi jól szórakoztunk. 

28. nap: Hiszel a szerelemben első látásra - miért?

Hááát... mondjuk. Szerintem elképzelhető, hogy valaki rögtön megszereti a választottját, mert mondjuk érzi a köztük lévő köteléket, vagy csak szimplán őrült, én nem tudom, de lehet, hogy lehet. Én még nem tapasztaltam.

29. nap: 4 mód, ahogy el lehet nyerni a szíved

1. Kedvesség és figyelmesség.
2. Művészlélek.
3. Hasonló stílus, mint az enyém (rockos, vagy hogy mondjam én).
4. Ha zöld szemed van, az plusz pont.

(Ja, a képek sajátok.)