Vannak blogok, amiken minden m�sodik bejegyz�s a blogger s�t�t �s szenved�ssel teli �let�r�l sz�l, vagy �pp arr�l, mennyire nyomorult �s/vagy bonyolult a helyzet�k. Nem akarok senkit megb�ntani, f�lre�rt�s ne ess�k, tudom, hogy a blog els�sorban pont ez�rt van, �s azzal is t�k�letesen tiszt�ban vagyok, hogy egyeseknek t�nyleg van is mi�rt panaszkodni. �s ezzel nincs semmi baj, nem az�rt �rok most, hogy ezen nyavalyogjak, mert egy az, hogy semmi belesz�l�som abba, ki mit �r a blogj�ba, kett� meg hogy nem is akarok. T�bb�-kev�sbb� szabad vil�gban �l�nk emberek - �n meg egy senki vagyok! Sz�val nem. A c�l nem ez. Csak kellett egy bevezet�, kellett egy hasonlat... hogy megmutassam, �n mennyire m�s vagyok ilyen tekintetben. Tudj�tok, van egy ilyen Facebook-os okoss�gok k�z� is besorolhat� n�pszer� id�zet, vagy tudom is �n mi, ami nagyj�b�l �gy sz�l: "Mosolygok, de bel�l s�rok." Ilyesmi, csak sokkal de sokkal t�bb dr�m�val nyakon�ntve. �ltal�ban k�rber�h�g�m azt, aki ilyet �r ki, �s val�sz�n�leg most �n is k�rber�h�gn�m magam, de mivel tudom, hogy n�lam pontosan ez a helyzet, nincs kedvem kacar�szni. Elmagyar�zom, j�? Pofonegyszer� a dolog. �n egy olyan t�pus� ember vagyok, aki csak nagyon nehezen k�pes az �rzelmei kimutat�s�ra. A negat�v �rzelmei kimutat�s�ra. Vagy sokkal okosabban mondva: az olyan �rzelmek kimutat�s�ra, amelyek sebezhet�v�, gyeng�v� tehetik. Ez vagyok �n. �n, �n, �n, rohadtul �n, �s �n. M�g a blogomon sem tudom teljesen ki�rni magamb�l az �rz�seimet, pedig itt azt�n senkit nem �rdekel ez, �s m�g ha �rdekelne is valakit, akkor sem tudn� senki az �n instabil �s nevets�ges lelkivil�gomat n�vhez, archoz, illetve szem�lyhez k�tni. R�hejes vagyok! L�tj�tok, ahelyett, hogy m�r jav�ban riny�ln�k az egy�bk�nt t�k�letesen mindennapi �s megszokott (tin�dzser) probl�m�imon, siker�lt �rjak egy f�l oldalt arr�l, hogy... h�t, nagyj�b�l a b�d�s nagy semmir�l. De megpr�b�lom. Most az egyszer, t�nyleg megpr�b�lom, h�tha jobb lesz. 
Egyed�l �rzem magam. Mag�nyosnak. Pedig ott van az a sok bar�t, akik mind szeretnek �s akikr�l tudom, hogy t�nylegesen a bar�taim, �r�kk� �s m�g tov�bb, meg ott vannak a sz�leim, akik a veszeked�sek ellen�re fantasztikusak, de ez nem el�g. Valami hi�nyzik, �s annyira ut�lom magam, ami�rt ilyenekr�l �rok, mert ez ny�las, mert ez felesleges, �s szimpl�n nem �n, de azt hiszem, ez a szerelem. Vagy valami olyasmi. �hezem. �hezem egy �lel�sre, egy mosolyra, egy sz�vb�l j�v� b�kra, egy pillant�sra... b�rmire! De nem a bar�taimt�l, �s nem a csal�domt�l. Pedig t�l�k megkaphatn�m. De nem, az �gy t�l egyszer� lenne az �let r�sz�r�l. �n m�sra v�gyom. Nekem hi�nyzik. Valami. Valaki. _�? Nem tudom megmondani, nem tudom pontosan le�rni - az eg�sz l�nyem egy bazinagy bizonytalans�g. Ami t�k sz�nalmas. Ez az eg�sz bejegyz�s sz�nalmas. Csupa �mleng�s, csupa nyavalyg�s, �s a vicc az, hogy most �pp azon nyavalygok, hogy nyavalygok. M�g magamat sem tudom igaz�n komolyan venni, �risten! �s bizonytalan vagyok, �s elveszett, �s hat�rozatlan, �s igaz�b�l fogalmam sincs, tudom-e igaz�n mi ut�n kapkodom oly eszeveszetten. De azt tudom, hogy zavar, hogy �n nem tudok egy rohadt kapcsolatot kialak�tani, holott k�r�l�ttem mindenki k�pes r�. Persze lehet, hogy ezek nem olyan kapcsolatok, amilyenre �n v�gyom. Csak... a m�zuk. De igaz�b�l rohadt mindegy - a l�nyeg az, hogy innen n�zve igazinak t�nnek, �s innen n�zve v�gyakoz�st keltenek bennem. �s a legrosszab? A legrosszabb az, hogy ezzel egyid�ben kezdem �gy hinni, hogy azt az utat, amit �n akarok bej�rni, m�r nagyon r�g ben�tte a gaz. Van helyette azonban egy �j, egy kik�vezett, egy k�nyelmes �t, ami mindenkinek megfelel, csak �n nem tudom bej�rni, mert... mert nekem nem k�nyelmes. H�t ez van, dr�g�m, ezt kell szeretni, ugye? Persze.

(Tudom, hogy �ssze-vissza besz�ltem, �s tudom, hogy ez egy el�g szar bejegyz�s lett - ny�las, �mleng�s, �nsajn�l�s, �s a t�bbi. De nem sajn�lom. Mert mint m�r eml�tettem: ez egy blog, �s a blogok erre val�ak.)

_{(De az�rt egy kicsit igen.)}