source »

First of all, új desing van. Éppen hogy csak kiszúrja a szemeteket, hát muszáj volt tájékoztatnom mindenkit. Magyarázattal nem szolgálok hozzá. Letagathatatlanul óriási szeretettel viseltetek az új Mars klipp irányába, és az elvetemülten fangörcsölő echelon énem néha kezelhetetlenné válik, és ilyenkor ez történik, szóval sorry not sorry. El sem tudok képzelni olyan emberi lényt egyébként, aki ezt a kinézetet nem szeretné legalább a fent láthatott három úriember csodálatos mosolya miatt. Egyébként meg mindhárman akkora ötévesek... csak tessék rájuk nézni. Ennyit az én Hulk szerű kitörésekkel előbukkanó belsőechelonomról. NÉZZÉTEK MEG A VIDEÓT ITT OLDALT. Csak egy barátságos tanács. (Ajajajaj, majdnem elfelejtettem közölni mindenkivel, miszerint Sopron is benne leledzik ebben a csodás klipben. Emlékeztek, amikor a nirvanás pólót viselő kiscsajról meséltem? Igen? Nem? Nézd meg a videót, és lásd a cukorfalatot. Kivételesen nem Jaredre gondolok.)

Egyébként meg, kedves érdeklődéseteket figyelembe véve gondoltam megemlítem, hogy kedvenc internetes írónőm, akire felnézek és aki igazságtalanul tehetségesen bánik a szavakkal, nyitott egy WTNV-es oldalt, ahova ha minden igaz, szabad perceiben majd felpakolgatja a podcast magyarra fordított epizódjait. Ejhajhahó. Szerintem érdemes benézni hozzá, még akkor is, ha éppenséggel angolul is megértetted, végighallgattad az összes jelenleg létező epizódot, mert a fordításokon kívül egyéb hasznos információ is fellelhető lesz ezen a csodálatos oldalon. A Pilot egyébként már le is van fordítva.

www.welcome-to-night-vale.blogspot.hu

Szentséges úristen, golyózik a szemem a sok képernyőbámulástól. De kész van. Elkészült a legújabb szörnyetegem, amit most kieresztek a szobám sötét bugyraiból, ki ide a fényre, hogy... JFC. Fogalmam sincs miről beszélek. Ne is hallgassatok rám, valószínűleg véglegesen megőrültem. Egy őrült tudóssá avanzsáltam, aki emberkísérletek helyett betűkkel kísérletezget, és aki szörnyetegek helyett történeteket kelt életre. Persze lehet, hogy a kettő néha egy és ugyanaz. Idk, man.

Átszellemültem.

Egyébként meg a Jons versenyére íródott novellámba őrültem bele, ha valaki most otthon a képernyője előtt épp azon merengene, hogy mi történt. Reggel nyolc óta dolgoztam rajta, és úgy tíz perccel ezelőtt fejeztem be. Végre. Egy teljes kicseszett hónap után szültem egy novellát. Ebben a tempóban majd a Pokolban töltött 267. évemben ki is adathatok majd egy regényt. Kasszasiker lesz, érzem. (Mondunk egyáltalán ilyet könyvekre?!) A poén az egészben az, hogy a tulajdonképpeni novella, amit írtam, három nap alatt született, nagyrészt tegnap este és ma reggel. Viszont három és fél hetet elcsesztem egy előző novella ötletre, amihez viszont ha két naponta írtam egy mondatot, már produktívnak éreztem magam. Fuck me. Igazából tudom én, mi volt a baj azzal a novellával (túl sok volt belőle bennem... túlságosan rá akartam erőltetni a saját érzéseimet egy olyan történetre, amire azok nem fértek rá), tudtam én mindig is, csak marha nehéz volt elengedni. De megtettem. És kétségbeesésemben sikeresen újraértelmeztem a Never Shout Never címet, ami miatt most nem vagyok teljesen biztos benne, hogy nem-e zárnak ki a versenyből, de megérte motherfuckers, megérte, mert KÉSZ VAN. OH GLORY!

Nesze  nektek, ha érdekel, olvassátok csak el. Azt hiszem olyan kilenc oldal volt Wordben, tehát viszonylag hosszú, egyébként meg magamhoz képest nem. És elfogadható. Bár néhol érződik rajta, hogy fáradt voltam és siettem.

Soha ne kiálts, soha!

((Amúgy itthon vagyok, húha de jó nekem, valahogy sikerült elkerülnöm a végleges folyékony halmazállapot egyáltalán nem kecsegtető lehetőségét a 41 fokos pokolban.))

MI A SZENTSÉGES CSIRKERAGU EZ?!

Gondolom a legtöbbőtöknek a Welcome to Night Vale témával legelőször is az a gondotok, hogy fogalmatok sincs, mi a szöszmösz is az pontosan, és mivel ugyanolyan rémesen lusták vagytok, mint én (SHAME ON YOU), magatoktól nem pötyögitek be ezt a gugliba pusztán azért, hogy eme fontos kérdésre kielégítő választ kaphassatok. Vagy csak egy csöppnyire sem érdekel titeket a dolog, és pont magasról tesztek rá, hogy mi fán terem ez az akármicsoda. Mindkettőt megértem, drágáim. És pont ezért óhajtom azzal kezdeni ezt a postot, hogy tisztázom, mi is a WTNV. Nem egy sorozat. Nem egy könyv, képregény vagy újság. A filmtől messzebb már nem is lehetne. És nem, még a videójáték sem talált, hiába gondoltad magad ravasznak, kisfiam. Ez egy podcast. Na kösz te hülyegyerek, mondhatjátok most a laptopotok képernyőjének, ám mielőtt véglegesen elátkoznátok, gyorsan megjegyzeném, hogy a podcast tulajdonképpen olyan, mint valami rádióadás, csak éppen ezt nem adják a Class FM-en. Ahogy a Petőfin sem. És semmilyen másik létező rádióban sem. Podcastokat az internetet találni, valahogy úgy, mint gombákat az erdő mélyén. Nem igazán bökik ki a szemedet, de ott vannak, és amikor rájössz erre, arra is rájösz, hogy mennyire sokan vannak. (Amúgy ez a meghatározás egyébként 70% bullshit. Ha igazán meg akarod tudni, mi az a podcast, kérlek szépen keress rá. A gugli sajnos okosabb, mint én.) Na hát, a WTNV is egy ilyen kisgomba az erdő mélyén. És hogy miről is szól pontosan? Igazából egy egyszerű sivatagi kisváros mindennapi életét dolgozza fel. Tudjátok. 10 láb magas angyalok, akik készségesen segítenek neked a házimunkában, hatalmas világító fellegek, amik néha csatlakoznak az iskolai tanszékhez, húsevő könyvtárosok és a férfi mosdóban lebegő macskák, ilyesmi. Csak egy közönséges kisváros. Night Vale és annak lakóinak életébe egyébként Cecil Baldwinon keresztül kapunk betekintést, aki a rádióállomásnál dolgozik, és aki állandó jelleggel értesít minket az legfrisebb hírekről. Dióhéjban ennyi az egész, poénokat nem akarok lelőni senki számára.

SZÜKSÉGES ELŐKÉSZÜLETEK A MINDFUCKRA

Először is, ha úgy döntöttél, hogy kiváncsi vagy erre a brilliánsan zseniális horror/komédia podcastra, akkor szeretnék veled kezet rázni, mert jól döntöttél. Másodszor is, szeretném megosztani veled a szükséges előkészületek rövidke listáját. Ami majd reményeim szerint megkönnyíti a dolgodat ezzel a podcasttal kapcsolatban.

1. Mérd fel az angoltudásod! Már ha akarod. De azért erősen ajánlanám mindenkinek, aki nem hiperszuper angolbeszélőkével van megálda, mert azért ehhez a podcasthoz kell némi angoltudás. Nekem legalábbis okozott némi nehézséget a dolgok teljes megértése - mondjuk az is igaz, hogy ez nem valami meglepő. Nadeszóval. Hogy is mérd fel az angoltudásod? Egész egyszerűen klikk a podcast Pilot epizódjára, és hallgass bele. Így legalább gyorsan megtudod, hogy Cecil milyen tempóban beszél, és hogy milyen tisztán ejti a szavakat. Ha mindent értesz, ász vagy. És szeretnék leborulni a lábaid előtt. Ha néhol nem tiszta, miféle mágikus kifejezésekkel él drága bemondónk, ajánlom a gugli fordítót. (Oda viszont csak egyszerre egy szót írj be! A saját érdekedben.) Ha párszor elveszted a fonalat, és nem tudod követni Cecil cifra körmondatait, go find a transcript! Úgy legalább látni fogod magad előtt, milyen szavakat nem értesz, és simán be tudod őket dobni a fordítóba.
2. Mielőtt elkezdenéd hallgatni a podcastot, tudatosítsd magadban, hogy most jó 25 percet az életedből furcsábbnál furcsább dolgokra fogsz szánni. Csak hogy tudd. Ha te valami egyszerű, tudományos tényekkel teletűzdelt földhözragadt podcastra vágysz, na akkor ez nem a te podcastod. Sajnálom.
3. Helyezkedj el kényelmesen, és esetleg Cecil lágy hangjának maximális kiélvezésének érdekében használj fejhallgatót. Ami duplán jó, mivel így anyukád rikácsolását is ki tudod zárni, meg az ablakod alatt elrobogó traktorokat is. True story.

DE MÉGIS MI A FENÉÉRT JÓ NEKEM EZ?

Azért fiam, mert szórakozol egy jót. Ez a lényege. De hé, ha te ennél többre vágysz, szeretnék rámutatni arra, hogy ettől a podcasttól bezony okosodsz. Ha más téren nem is (pedig de), az angolod csiszolódik egy kicsit. Én személy szerint csomó új szót tanultam, amióta hallgatom a WTNV-t, ráadásul Cecil nagyon tisztán és érthetően beszél, úgyhogy a szavakhoz kiejtés is jár pluszba. Jó üzlet, nem? Hát de. Ha még ez sem győzött meg, akkor szeretném megemlíteni, hogy ebbe a podcastba annyi fantázia szorult, hogy talán egy kicsi a te fejedbe is átcsöpög, ha akarod, ha nem. Továbbá elszórtan filozófikus mélységű igazságok  is fellelhetők benne, amiken érdemes elgondolkodni egy kicsit. For real. Ja, és a fanart. A FANART, EMBEREK. A legcsodálatosabb fanartjai ennek a fandomnak vannak, én mondom nektek.

OKÉ, EGY PRÓBÁT MEGÉR... TALÁN

PODBAY.FM // Itt minden eddigi epizódot meghallgathatsz, méghozzá nagyon egyszerűen. Ráadásul állandóan frissül, tehát az új részek is mindig felkerülnek. Amik egyébként minden hónap elsején és tizenötödikén esedékesek.
TRANSCRIPTS // Ez a kedves tumblr user összegyűjtött neked pár WTNV transcriptet az internetről, jé. Egyes epizódokhoz egyszerre több is van, válassz hát úri kedved szerint. Szintén állandóan frissül.

Remélem segítettem. (:

  Szóval én megmondtam. Ez a következménye három (vagy négy?) nap intenzív Welcome to Night Vale hallgatásnak. Már két napja szenvedek ezen a kinézeten, és először még rohadtul nem így nézett ki, (teljesen más volt...) de most végre megbékéltem vele. Ez most tetszik. Nagyon. Úgyhogy egy ideig biztos maradni fog - előre is elnézést kérek hát azoktól, akik az egész design koncepciójából csupán a színeket értik (vagyis a látogatóim 100%-ától), meg azoktól is, akiknek nehézségeket okoza bal oldalon pislogó kiváncsi kis szemecske. Azért remélem nem sokan vagytok optophobiások. 
  A csodálatos design megszületésének örömére egy rövidke fanfic is született tegnap este + ma reggel, természetesen WTNV témában. Örülök neki, hogy sikerült megírnom, mert erősen piszkálta a csőrömet ez a dolog, viszont egyúttal a fejemet verem a falba, mert FUCK. A Jons versenyére készülő novellával mi van? Befejezetlen. Azzal a kisregénnyel mi van, amit napokkal ezelőtt kezdtem el? Befejezetlen, szinte még el sincs kezdve. Na és azzal a regénnyel, amit hetek óta tervezek? EL SINCS KEZDVE.

  FUCK MY LIFE

  Na de mindegy. Ez van, ezt kell szeretni. A rövidke novellát egyébként a WTNV 19. epizódja ihlette, és tényleg rövid, csupán két oldalas kis szösszenet, és elég jól sikerült ahhoz, hogy ki merjem ide írni a főoldalra, hogy egyáltalán létezik. Meg mert biztos vagyok benne, hogy senki sem érdekelt rajtam kívül a fandomban, szóval senki sem fogja elolvasni haha. Egyébként szerintem attól függetlenül, hogy nem hallgatod a podcastot, még érthető a novella. (Jó... igazából nem. De amúgy sem az.) Úgyhogy aki kiváncsi... go ahead.

Édes gyümölcs a pusztítás